Sziasztok! Örömmel tudatom, hogy ma 5-ösre államvizsgáztam a major szakomon! :o) Ez már fél siker, mert a teljes - remélhetőleg - jövő szerdán lesz meg (akkor lesz a pedagógia államvizsgám...) Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és szorított! Tegyétek ezt a jövő héten is, mert még van egy kisebb csatám, de megnyerem! :o) Legalábbis bízom benne... Amennyire féltem, most olyan nyugodt vagyok... Ma kaptam meg a pedagógia tételeket (hál'Istennek csak 9 van!), úgyhogy most van egy hetem, hogy átnézzem, megtanulgassam őket és akkor szerdán végre egy nagy gonddal kevesebb lesz a vállamon! :o) Tegnap átimádkoztam a fél éjszakát, kértem az összes Angyalokat és Szenteket, hogy legyenek velem és vezessék a kezem tételhúzáskor, ma reggel meg olyan sms-t írtam a páromnak haza, hogy amint kijöttem és megkapom az 5-öst azonnal jelentkezem! :o) Mert fő az optimizmus! :o) Lehet jósnőként kellene eztán keresnem a kenyerem??? :o) Tök jó!!! Nagyon happy vagyok! 
...Amúgy vasárnap reggel érkeztem Magyarországraa, egy egész éjszakát utaztam, de nagy meglepetésemre találkoztam egy kedves volt-csoporttársnőmmel (aki rendes időben végzett, nem mint egyesek... :o)) és átbeszélgettük szinte az egész utat... :o) Jó volt így, nem volt olyan uncsi, mintha egyedül lettem volna... Még aznap eljött a nagymamám meg az egyik nagynénim is, akik aznap Máriagyűdön voltak misén és hoztak jó kis mézespuszedlit! Hmmm... Egy kis nosztalgia... Délután 5-kor lefeküdtem aludni, mert már nagyon fáradt voltam, előtte beszélgettünk anyuékkal, kapott egy kis wellness-t is (megpedikűröztem és meg"treatment"-eztem az arcát... :o) Jó újra itthon lenni, ha csak rövid időre, de akkor is! Sok minden átértékelődik, amikor hosszabb ideig nem találkozunk... Minden nap egy külön élmény! :o) Szóval vasárnap délután 5-től éjjel 2-ig aludtam!!! Mint egy baby! Aztán hajnali 2-kor felébredtem, amikor a hugom megjött a "bandázásból" és "reggeliztem" finom hazai (mamám féle) töltött káposztát! :o)
Hétfőn még kicsit átnéztem az anyagot, izgultam mint a fene, aztán délután már nem is annyira, mert már anyuval ücsörögtünk és tanulás helyett a leendő konyhámat tervezgettük, rajzolgattunk... :o) Kellett egy kis lazítás... Jaj, nagyon boldog vagyok, most csak ennyit mondhatok, aztán szorítsatok még 13-án! :o) Majd jelentkezem, millió pusza minden kedves barátomnak, ismerősömnek!
(P.S.: Rudi jól van, hívtam őt is, dolgozik és őrzi a kismacskánkat! :o))
Utólagos megj. másnapról: Rudi elvesztette a cicát! Kint hagyta játszani az udvaron, erre lelépett! Tökre szomi voltam, de bízom benne, hogy az anyukája (a cicáé) szedte össze és vitte haza Macskisztánba!
No comments:
Post a Comment