Gondolatok eletrol-halalrol...

Vasarnap van... Tegnap este miutan lefekudtunk aludni meg mindig ram jott a siras, de magam sem ertettem miert, hiszen mar korabban is hunytak el ismerosok, rokonok, most megis annyira kozelinek tunt ez az egesz szornyuseg, talan ez lehet a nyugtalansagom valodi oka... Nem birtam aludni, jo sokaig csak sirtam es azon gondolkoztam, hogy miert kellett ennek megtortennie??? A parom sem aludt, beszelgettunk... Azt hiszem ezt a beszelgeteset sosem felejtem el! Sok mindent maskepp latok azota... Rudi szerint mindennek oka van, ami tortenik, igy ennek a tragedianak is... Azok, akik elmentek, mar nem torodnek az evilaggi problemakkal, meg akkor sem, ha termeszetes, hogy ok is szerettek azokat akiket itt hagytak, akik maradtak, hogy tovabb eljenek es befejezzek ami meg feladatuk ebben az eletben... Ok mar mashol vannak, ki tudja hol, de egy biztos: VANNAK! LETEZNEK! Ezt mar magam is megtapasztaltam, ezert hiszem, hogy igy van... Az aki ott fekszik holtan a koporsokban, mar nem az a szemely, aki elt es ismertuk... Csak egy levetett kabat, amit eljott az ideje lecserelni... A lelek halhatatlan es tovabb el valahol, szamunkra felfoghatatlan helyen es idoben... Neha erezni a szeretett szemely jelenletet magunk korul, foleg az elso napokban, aztan hagyni kell hadd menjen tovabb a maga utjan, hisz amit itt kellett azt elintezte es most elhivtak "beszamolni" arrol, mit ert el, meddig jutott az eletevel... Lehet velem vitatkozni, nem kell feltetlenul elhinni amit irok, de ezt mi igy gondoljuk (meg akkor is ha nehez az elszakadas...)

Megkerdeztem a paromat, vajon hogyan kellene viselkedni azoknak, akik ezeket a dolgokat hiszik es tudjak megis eltavozik valaki, akit szerettek es kozel allt hozzajuk? Ugysem allja meg senki, hogy ne sirjon, ne gayszoljon, hiszen ilyenkor annyi minden elojon: miert nem mentunk el ide meg oda, miert nem mondtam el neki tobbszor, mennyire szeretem, milyen sokat jelent nekem stb. Talan igazabol azt sajnaljuk, hogy elmult az ido, nincs mar tobb esely, hogy elmondjuk, megmutassuk, egyutt legyunk... Valahol a szivunkben erezzuk, hogy eljon majd a viszontlatas napja, amikor ujra talalkozunk, de addig nekunk meg dolgunk van itt es teljesitenunk kell a kuldetesunket!

...Sokszor nevetseges ostobasagokon idegeskednek az emberek, veszekednek, verekednek, kiabalnak egymassal... Ha belegondolunk, mennyire rovid az elet es mennyi szep es jo dolog is van amit erdemes volna megelni, megtapasztalni, a sok felesleges vita ertelmetlen idopocsekolas! Semmi nem olyan fontos az eletben, mint a SZERETET, az hogy mennyi szeretetet nyujtunk az eletunk soran mellenk vetodo tarsainknak - utitarsainknak! Hiszen az elet egy nagy utazas! Egyszer kaptam is egy ilyen e-mailt, amely egy vonatrol szolt, amely az elet vonata... Bizonyos ideig egyutt utazunk valakivel, aztan eljon az ideje, hogy az a szemely leszalljon vagy atszalljon egy masikba, aztan ujabb es ujabb emberek kerulnek velunk egy vagonba... A halal is az elet resze, ezt kell tudni elfogadni! Ha ez sikerul es eleg nagy a hitunk es a szeretet bennunk, akkor sokkal boldogabban tudjuk leelni az eletunket! Hiszen az eltavozott szeretteink sem szeretnek, hogy szomoruak legyenek azok, akiket annyira szerettek/szeretnek!

Ezeket a gondolataimat szerettem volna ma megosztani Veletek!

Kedves Barataim, Rokonaim, Ismeroseim, szeretnem ha tudnatok, hogy nagyon szeretlek Benneteket, orulok, hogy egyutt utazhatunk, kivel hosszabb, kivel rovidebb ideig, az emlekeink megis csak a mienkek es senki el nem veheti oket tolunk!

Kellemes, boldog, szeretettel teli UTAZAS-t kivanok mindnyajunknak! ♥♥♥