Tegnap igertem egy fotot annak erzekeltetesere, hogy mikeppen neznek itt ki a dolgok, amikor mi keszulunk haza... :o) Hat ime! A kepen csak egy resze latszik a bevasarlasnak, amit tegnap inteztunk, de miutan ma rokonokra, baratokra s azok gyermekeire osztottam a szajret kiderult, hogy meg minuszban vagyunk "ajandekilag" (ha ezt annak lehet nevezni...), ugyhogy lesz meg egy kisebb bevasarlo korut a heten...Hetfo van... Egy het mulva ilyenkor mar uton leszunk Magyarorszag fele! :o)
Ugy terveztem, hogy matol szamitva 7 nap boven eleg lesz, hogy elintezzunk mindent, amit az ut elott kell es igy nem lesz semmi kapkodas a vegen...
Az ido hajnalban egeszen huvos es oszies volt... 6 orakor ebredtem es kifekudtem a teraszra egy pokrocba csavarodva, olembe vettem a Musti macskat, ugyhogy o melegitett csak egy kicsit, de a vallam ami kilogott es a zorrom is majd megfagytak!!! Aztan elbobiskoltunk mindketten... Musti kicsit dorombolt meg nekem, aztan gombocot formalt magabol es elaludt, nekem meg nem sokkal utana szinten lefordult a buram... Mire felebredtem mar hetagra sutotte a nap a teraszunkat, de azert meg huvos volt...
A zuram is elovette a zart cipojet, mert ez bizony ma nem szandalban szaladgalos idojaras... 10.30 korul hazaszolt, hogy kell-e valami a boltbol, mert o hazajon reggelizni es atoltozni... :o) Igy lett a teli postasbol egy atoltozest kovetoen ujra nyari valtozatu outfitje... :o) Na jo, azert annyira mar nem, de ki tudja... Most itt olyan szeszelyes az idojaras, hogy a vegen meg oktoberben is a beachen fogunk napozni (es furcsizni!) :o) amikor hazajovunk otthonrol!
Tegnap egyebkent hazafele menet ugy elfaradtunk a nagy koncentralasban, hogy lassunk valamit az esovel ellepett szelvedon at, hogy megalltunk a San Marcoban vacsorazni (ezt tegnap kihagytam...) :o)
A pincer fiu nagyon kedvesen fogadott minket, meg is jegyezte, hogy ismer am minket, megjegyzett mar! :o) Kerdezte, hogy surun jarunk-e ide es, hogy nyaralonk van-e itt... Aztan meglepodott, amikor mondta a Rudi, hogy eleg surun itt vagyunk, ugyanis itt lakunk! :o) A ficko csak rohogott, mivel ugye o a nyari munkas egyetemista aki nem ide valosi es igy nem is ismerhetett minket... Nagyon szimpi gyerek, de mar nem sokaig lesz itt... Oktober 1-en bezar a bazar jovo tavaszig, csak nehany etterem es par kavezo marad nyitva egesz telen, a tobbinek nem erdemes, mert ugysincs vendeg ilyenkor...
Visszaterve a visszaszamlalasra: ma elkezdtem szervezni a schedule-tablazatunkat az otthoni programokkal... Eddig mar 2 db fix talalkat sikerult is egyeztetni, a tobbiekkel kapcsolatban felvazoltam a lehetseges talalkozasi idopontokat ugy, hogy a "kecske is jol lakjon es a kaposzta is megmaradjon" (vagyis: hogy en talalkozzak akikkel szeretnek es a szabadsagon levo kedvesemnek se legyen nyug a sok csavargas, hanem azert amennyire lehet pihenjen o is es egy kis kirandulast is szeretnenk beiktatni...) Remelem ezuttal is tok jo lesz minden! Szeretek hazamenni!!! :o) Olyan jo mindig megerkezni!!! Pakolni a borondokkel be, aztan anyu altal reszunkre ideiglenesen felszabaditott szekrenybe be, aztan hipp-hopp: ujra be :o( s itthon ujra ki es indulhat a nagymosas, teregetes, rendrakas, minden dolgoknak a helyere pakolasa... Azert nem ugrok ekkorat elore, mert most elobb a megerkezes kovetkezik!!! Jujj, de izgiii!!! Igaz, hogy aprilisban voltam otthon, de megint olyan erzesem van, hogy egy ev is eltelt azota... Hat meg a Rudinak! O nem is volt velem tavasszal! :o) Varom mar, hogy ott legyunk, hogy sok mindenkit lassak, megoleljek, mindenki happy es mosolyog az elejen, aztan jonnek a nagy es komoly beszelgetesek az elet ugyes bajos dolgairol, ami neha
szomoru is, de azert mind-mind olyan jo, mert ez adja az "itthon vagyunk"-feelinget es enelkul nem is lenne olyan igazi... Azert remelem, hogy tobb lesz a mosolygas, mint a szomorkodas!
Tervezzuk, hogy elmegyunk a Krishna Volgybe es ha mar 25 km valaszt el a Balatontol, akkor egy par orara Fonyodra is! :o) Aztan meglatogatunk egy csomo baratot es rokont, a keresztfiunkat is, aki megint sokat okosodott amiota nem lattuk es irta ma a Dorka, hogy mondta a kicsinek, hogy jon a "keszeanu" meg a "keszeapu", erre o megkerdezte nagy komolyan, hogy: Tenyleg? A tengerbol!?" :o)
Mar fel 5 van... Emberem meg nagyban dolgozik... Most vannak a szamlak, ugyhogy nagy a hajtas es szeretne idoben kiosztani, hogy ne kelljen szerdan is dolgoznia, mert eddig ugy van, hogy kedden van utoljara es szerdatol lesz szabin...
En foztem ma egy vegyes zoldseg levest a hutoben talalt mindenfele maradekokbol, hogy hetfoig kiuruljon a frigo mire indulunk...
Hat roviden ennyi volna a moka mara, most pedig behozom a kiszellozott utazotaskakat es borondoket es elkezdek lassan bepakolni... :o)
Ugy terveztem, hogy matol szamitva 7 nap boven eleg lesz, hogy elintezzunk mindent, amit az ut elott kell es igy nem lesz semmi kapkodas a vegen...
Az ido hajnalban egeszen huvos es oszies volt... 6 orakor ebredtem es kifekudtem a teraszra egy pokrocba csavarodva, olembe vettem a Musti macskat, ugyhogy o melegitett csak egy kicsit, de a vallam ami kilogott es a zorrom is majd megfagytak!!! Aztan elbobiskoltunk mindketten... Musti kicsit dorombolt meg nekem, aztan gombocot formalt magabol es elaludt, nekem meg nem sokkal utana szinten lefordult a buram... Mire felebredtem mar hetagra sutotte a nap a teraszunkat, de azert meg huvos volt...
A zuram is elovette a zart cipojet, mert ez bizony ma nem szandalban szaladgalos idojaras... 10.30 korul hazaszolt, hogy kell-e valami a boltbol, mert o hazajon reggelizni es atoltozni... :o) Igy lett a teli postasbol egy atoltozest kovetoen ujra nyari valtozatu outfitje... :o) Na jo, azert annyira mar nem, de ki tudja... Most itt olyan szeszelyes az idojaras, hogy a vegen meg oktoberben is a beachen fogunk napozni (es furcsizni!) :o) amikor hazajovunk otthonrol!
Tegnap egyebkent hazafele menet ugy elfaradtunk a nagy koncentralasban, hogy lassunk valamit az esovel ellepett szelvedon at, hogy megalltunk a San Marcoban vacsorazni (ezt tegnap kihagytam...) :o)
A pincer fiu nagyon kedvesen fogadott minket, meg is jegyezte, hogy ismer am minket, megjegyzett mar! :o) Kerdezte, hogy surun jarunk-e ide es, hogy nyaralonk van-e itt... Aztan meglepodott, amikor mondta a Rudi, hogy eleg surun itt vagyunk, ugyanis itt lakunk! :o) A ficko csak rohogott, mivel ugye o a nyari munkas egyetemista aki nem ide valosi es igy nem is ismerhetett minket... Nagyon szimpi gyerek, de mar nem sokaig lesz itt... Oktober 1-en bezar a bazar jovo tavaszig, csak nehany etterem es par kavezo marad nyitva egesz telen, a tobbinek nem erdemes, mert ugysincs vendeg ilyenkor...Visszaterve a visszaszamlalasra: ma elkezdtem szervezni a schedule-tablazatunkat az otthoni programokkal... Eddig mar 2 db fix talalkat sikerult is egyeztetni, a tobbiekkel kapcsolatban felvazoltam a lehetseges talalkozasi idopontokat ugy, hogy a "kecske is jol lakjon es a kaposzta is megmaradjon" (vagyis: hogy en talalkozzak akikkel szeretnek es a szabadsagon levo kedvesemnek se legyen nyug a sok csavargas, hanem azert amennyire lehet pihenjen o is es egy kis kirandulast is szeretnenk beiktatni...) Remelem ezuttal is tok jo lesz minden! Szeretek hazamenni!!! :o) Olyan jo mindig megerkezni!!! Pakolni a borondokkel be, aztan anyu altal reszunkre ideiglenesen felszabaditott szekrenybe be, aztan hipp-hopp: ujra be :o( s itthon ujra ki es indulhat a nagymosas, teregetes, rendrakas, minden dolgoknak a helyere pakolasa... Azert nem ugrok ekkorat elore, mert most elobb a megerkezes kovetkezik!!! Jujj, de izgiii!!! Igaz, hogy aprilisban voltam otthon, de megint olyan erzesem van, hogy egy ev is eltelt azota... Hat meg a Rudinak! O nem is volt velem tavasszal! :o) Varom mar, hogy ott legyunk, hogy sok mindenkit lassak, megoleljek, mindenki happy es mosolyog az elejen, aztan jonnek a nagy es komoly beszelgetesek az elet ugyes bajos dolgairol, ami neha
szomoru is, de azert mind-mind olyan jo, mert ez adja az "itthon vagyunk"-feelinget es enelkul nem is lenne olyan igazi... Azert remelem, hogy tobb lesz a mosolygas, mint a szomorkodas!Tervezzuk, hogy elmegyunk a Krishna Volgybe es ha mar 25 km valaszt el a Balatontol, akkor egy par orara Fonyodra is! :o) Aztan meglatogatunk egy csomo baratot es rokont, a keresztfiunkat is, aki megint sokat okosodott amiota nem lattuk es irta ma a Dorka, hogy mondta a kicsinek, hogy jon a "keszeanu" meg a "keszeapu", erre o megkerdezte nagy komolyan, hogy: Tenyleg? A tengerbol!?" :o)
Mar fel 5 van... Emberem meg nagyban dolgozik... Most vannak a szamlak, ugyhogy nagy a hajtas es szeretne idoben kiosztani, hogy ne kelljen szerdan is dolgoznia, mert eddig ugy van, hogy kedden van utoljara es szerdatol lesz szabin...
En foztem ma egy vegyes zoldseg levest a hutoben talalt mindenfele maradekokbol, hogy hetfoig kiuruljon a frigo mire indulunk...
Hat roviden ennyi volna a moka mara, most pedig behozom a kiszellozott utazotaskakat es borondoket es elkezdek lassan bepakolni... :o)
3 comments:
Hi Moki! De rég olvastam én is Rólatok! Örültem a bejegyzésednek:-) Mennyire érdekes, hogy szétrepülünk a világba és idővel mégis rátalálunk egymásra mi magyarok. Most én kezdtem el olvasni a blogodat, Te sem tétlenkedsz írás terén. Egyébként is szívem csücske az országotok, éveken át jártam le a tengerre, de ezt tudod már. Mostmár más tenger/óceán a lakhely. Nagyon tetszett az első képed, az úgy - ahogy össze van készítve, jöhet is ide!!!!! Van benne pár dolog, amit itt nem lehet beszerezni, de hát megszoktuk már, hogy nem Európában vagyunk. Nagyon jók a képeid és az egész blog is tetszik. Én szeretem az egyszerű embereket, azok mindig többet adnak, mint azok akik azt hiszik, hogy mennyire értékesek.Fel is vettem a blogod a listámra:) Nos, üdv ideátról: Ervin
"schedule-tablazatot" akár organizációs ütemtervnek is hívhatod, megtervezve kinél hány percet töltesz, és így tuti mindenki belefér...
Mi is voltunk ám bent a Marco Polo-ban, 1x kipróbáltuk azt is, aztán inkább a Luke éttermébe jártunk.
Jó volt látni anyósodat, pusziljuk mondd meg neki.(előző káposztaültetéses bejegyzés)
Post a Comment