Én, hogy szeressem őt, mondd

Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért...

Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés?
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél!

Úgy fognám át,
Úgy sírnék már,
Vágytól szomjas szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált...

Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd!
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér!!!

Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált...

Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám,
Hisz bármit kérhet már!

Kivánom őt!
Úgy várom őt!
Mindig csak őt!