Szuletett felesegek - sportserules - anyos alakitasa...

- "Szuletett felesegek": Egy viharos napon Szilvivel elmentunk Anitahoz, egy kis magyar nyelvleckere, mert regen beszelgettunk mar... Anitank keszult sutivel, ebeddel, teaval... Szep nap volt... Elotte Szilvivel megalltunk egy bevasarlokozpontban es: rajottunk valamire... :o) Ahogy a lift elott varakozva beszelgettunk (magyarul termeszetesen...) egyszer csak kinyilt a lift (ertunk jott!) benne 2 db jokepu galebbal (=sirallyal!) No, nem igazi siralyok voltak, de errefele igy "becezik" a jokepu, sotet haju, Dalmat ferfiakat, akiknek olyan szeme van, hogy elajulsz es ugy maradsz tole! :o) Na, ket ilyen peldany allt a liftben... Beszalltunk. Hirtelen elfelejtettem hol tartottam a mondatomban, elfelejtettem magyarul is es akarmilyen masik nyelven is, csak alltunk hattal a siralyoknak es lattam Szilvin, hogy o sem tud se kopni-se nyelni... Ugyhogy ugy maradtunk, kozben probaltam makogni (szo szerint!) egy-ket szot, de vegul rajottem, hogy ez nem fog menni, mer' hirtelen olyan zavarba' vagyok, hogy nem tudok beszelni!!! :o)))) Aztan lejart az a 2 oranak tuno 2 perc, kiszalltunk a liftbol a melygarazsban s szo nelkul bandukoltunk az auto fele... Kozben egy-egy zavart mosolyt veltem felfedezni Szilvi szajanak sarkaban is es persze a sajatomban is... :o)))) Mondom: Szilvi! Nekunk mar csak ez maradt! Lehet zavarba jonni, elfelejteni beszelni es bepirulni, lehet szemmel megnezni valakit... Ennyi. Aztan beultunk a kocsiba es elosztottunk egy TWIX-et, s ahogy ott ultunk sotet melygarazsban a Ford elso ket ulesen csokit tomve az arcunkba, hirtelen elkapott a rohoges mindkettonket!!! De addig jo, amig az embert tud a sajat eleten szivbol kacagni, nem? :o))) Aztan szavakba ontottuk: ugy tunik, mar sosem lesz olyan terdremegtetos randink, s mar sosem lesz olyan erzes az eletunkben, hogy amikor hozzaer egy kez a kezedhez, ugy erzed, hogy most fel tudnal repulni a madarakkal az egbe es ott korozni boldogan s sosem lesz mar az az izgalom, hogy keszulodunk randira es lessuk az ablakot, hogy mikor jon ertunk...??? Szilvi megallapitotta, hogy olyan igazsagtalan a sorstol, hogy ezek a dolgok olyan hamar veget ernek s ami marad az idovel olyan megszokotta valik, s hiaba szereted a ferjed meg minden, de olyan jo lenne, ha meg sokaig izzitana a parazst, anelkul, hogy kernunk kellene, hogy menjunk valahova, vagy hiaba varni nehany kedves szora s rajossz, hogy akivel elsz, annak anyja helyett anyja vagy, es mindent amit eddig az anyukaja tett meg neki, ezentul TE csinalhatod... Tok romantikus, nem? De az ember csinalja, mert szereti, hiszen azert el vele, nem? De akkor is... Az a jelenet a melygarazsban, ahogy az eletunkon tunodunk, s azon, hogy hova lett az ifjusag azert igen szembesito volt... Tisztara "Szuletett felesegek!" jellegu... Hat ezen is tul vagyunk...

- "Sportserules": tegnap a zuram atesett a szomszed keritesen s majdnem raszurodott - mint egy "katona" (szendvics-katona...) - az egyik karora, amit aposom szurt le a foldbe, de hogy ezt elkerulje, eses kozben megfordult es a masik karora esett, amit aztan terddel jol szet is tort es ezen karo szettort resze jol fel is vagta a terdet... Igy tortent, hogy santikalva feljott (anyukajaval egyutt, akitol hirtelen nem is tudtam hol vannak a kotszerek es a fertotlenito spraj, mert o gyorsabb volt es kezeben egy sebhintoporral allt sorba - versengve velem -, hogy ki ad kettonk kozul hamarabb elsosegelyt a Rudinak: a zanyja vs a felesege! Aztan allt ott megkovulve, en meg zavarban miatta es idegesen, hogy "mit all itt!!!" alig talaltam amit kerestem, de vegul lefujtam a Rudit Aloe Firsttel es ratettem egy gezlapot! Aztan atoltozni indultunk a szobaba anyost megkerulve, majd hatrafordultam es megalltam, raneztem es megkerdeztem a Rudit, hogy kell-e neki valami az anyukajatol? Mondta, hogy nem, en meg erre anyosra nezve mondtam neki, hogy "szeretnenk atoltozni" es megyunk az orvoshoz... Erre "kiolvadt" s elmozdult mozdulatlansagabol es hazament (sebhintoporral a kezeben, mert ugye nekunk is van, es van elet anyos segitsegen kivul is!) Igy mi elmentunk a dokihoz, Rudi mar attol felt, hogy ez nyilt seb es varrni kell, de szerencsere nem kellett, ugyhogy nem is akkora a baj, de 10 nap fekvest rendeltek el neki es kotozesre kell jarnia...

- "Anyos alakitasa 2": nem, nem csak annyi volt, hogy anyos tegnap elsokent jott menteni a gyereke "eletet", hanem ma reggel is sikerult egy nagyot alakitania... Ugye, nem ujdonsag, hogy anyosom szereti a torteneseket, foleg ha betegseggel kapcsolatosak, akkor elsokent itt van es "szerepel"! :o))) Igy volt ma reggel is... Megyek ki, mert zajt hallottam a lepcsohazbol... Azt hittuk anyos esett el megint, de nem, "csak" a mosoport sikerult elhajitania ugy, hogy szetszorodott az egesz lepcsohazon... Ahogy kimentem ennek utana nezni, hogy mi tortent, nezem: egy par MANKO all az ajtonk elott!!! Annak idejen amikor anyosom laba el volt torve, ezek segitsegevel jart, s most segitsegkeppen felhozta a tarolobol a gyermekenek, hogy konnyebben jarjon... Persze, hogy feleslegesen, mert tud jarni, csak kicsit huzza a labat, de basszus: manko??? Meg csak ossze sem kellett varrni a sebet, erre mankot hoz!!! Mondom neki: igy aztan sosem fog meggyogyulni, ha ekkora elefantot fog csinalni a bolhabol!!! De anyos szereti a tragediakat, szeret szinesznoskodni s ehhez elo is tudja venni idejeben a diszlethez valo hozzavalokat! Ha lett volna itthon rokkantkocsi, akkor talan azt is felhozta volna, hogy "segitsen"!? Na, de hagyjuk... Visszavitettem vele oda, ahonnan hozta, kozben egy-ket hasonlattal kenytelen voltam elni, mint pl. ha valaki fekvo beteg lenne a csaladban es en "segitsegkent" odakeszitenek neki egy koporsot az agya melle, hogy aki majd beleteszi - ha eljon az ideje -, annak "segitsek" (mer' en olyan jo asszony vagyok!) s ne kelljen messzire cipelnie...

Hat igy tortent... Gondolom a kovetkezo 10 napban meg szamtalanszor fogom felhuzni magam azon, hogy majd jon es gondterhelt keppel sirdogalast imitalva siratja a szegeny kis serult gyermeket...