Friday, 29 June 2007
Nagy hiiiiirrr!!! :o)
Wednesday, 27 June 2007
Meleg van!
Jelenleg vannak itt magyar baratok, ugyhogy neha veluk megyek strandolni, de egyedul is jo! Olyankor van ideje elgondolkodnija az embernek, terveket szovogetni stb. Meg ket nap es megerkezik a hugom meg a baratnoje!!! Hirtelen felindulasbol eljonnek nyaralni egyet, aztan munkakereses var rajuk!!! :o) Mar tervezgetem, hogy mi mindent szeretnek nekik mutatni, hova megyunk, miket csinalunk... Vettem tegnap grillezeshez uj felszerelest, ugyhogy lesz egy grillpartynk is no meg sok-sok beacheles!!! :o)
Dragam sokat dolgozik meg mindig es ez igy lesz egeszen augusztusig, amikor is "szabira megy", legalabbis a maszek biznisztol megvalik kicsit, mert az oszi lakasfelujitasra is ra kell pihenni kicsit elore... :o)
Sok puszi es udv mindenkinek es elvezzetek a nyarat (down under, a Fold masik feltekejen meg a telet!) :o)
Tuesday, 19 June 2007
Megjöttem!
Wednesday, 13 June 2007
Megvan a diplomám!!! :o)
Tuesday, 5 June 2007
Sikerült (a fele...)! :o)
Sziasztok! Örömmel tudatom, hogy ma 5-ösre államvizsgáztam a major szakomon! :o) Ez már fél siker, mert a teljes - remélhetőleg - jövő szerdán lesz meg (akkor lesz a pedagógia államvizsgám...) Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és szorított! Tegyétek ezt a jövő héten is, mert még van egy kisebb csatám, de megnyerem! :o) Legalábbis bízom benne... Amennyire féltem, most olyan nyugodt vagyok... Ma kaptam meg a pedagógia tételeket (hál'Istennek csak 9 van!), úgyhogy most van egy hetem, hogy átnézzem, megtanulgassam őket és akkor szerdán végre egy nagy gonddal kevesebb lesz a vállamon! :o) Tegnap átimádkoztam a fél éjszakát, kértem az összes Angyalokat és Szenteket, hogy legyenek velem és vezessék a kezem tételhúzáskor, ma reggel meg olyan sms-t írtam a páromnak haza, hogy amint kijöttem és megkapom az 5-öst azonnal jelentkezem! :o) Mert fő az optimizmus! :o) Lehet jósnőként kellene eztán keresnem a kenyerem??? :o) Tök jó!!! Nagyon happy vagyok! 
(P.S.: Rudi jól van, hívtam őt is, dolgozik és őrzi a kismacskánkat! :o))
Monday, 28 May 2007
Történt egy s más...
Fáradt vagyok, fáj az összes hátizmom, meg a lábaim, meg a vállam (néha a fejem is...)
Három napig takarítottam a plafontól a padlóig mindkét apartmant, hogy elő legyen készítve mielőtt elutazom és ez eléggé kifárasztott fizikailag (a tanulás meg agyilag...)
Tegnap előtt (szombaton) viszont kicsit pihentem (délután), mert itt voltak magyarországi barátaink és elmentünk együtt egyet sétálni és fagyizni, ami nagyon kellemes emlék, csak sajnos elég gyorsan el is múlt...
Vasárnap meg bérmálkozásra voltunk hivatalosak itteni barátaink legkisebb fiához tőlünk 80 km-re a Cetina völgyében lévő kis faluba, ami nagyon belelopta magát a szívembe!!! Gyönyörű hely! Van egy csodás kis temploma, ahol a bérmálkozási szertartás zajlott (nagyon szépen!!!), aztán elmentünk hozzájuk ebédelni és sütöttek két bárányt is (végignézem - sajnos - :o( - ahogyan készítik őket elő és forgatják a parázs felett...) Viszont nagyon ízletes volt már a sokkom után... :o) Ante elvitt minket kicsit kirándulni, megmutatni a környéket (egy nagy tavat, meg a Cetina folyó kis ágait, és még forrásvizet is ittunk!!!) Nagyon tetszett!!! El is határoztuk, hogy ide majd érdemes biciklit hozni és felfedezni a környéket!!!
(Akkora zuhi van, dörög-villámlik, hogy most itt ki is lépek, befejezem, mielőtt idecsap a villám!!!!) :o(
Monday, 21 May 2007
Vasárnapi kirándulás...
Puszi mindenkinek! :o)
Friday, 18 May 2007
Két napos kirándulásunk "Lilla-szigetére" :o)
Sziasztok! Először is nagyon örülök, hogy ennyien írtok és "szóltok rám", hogy ne hanyagoljam el a blogot... Ebből látom, hogy olvassátok és van értelme írnom és megosztani Veletek néhány "morzsát" az életünkből... :o)15-én, kedden elmentünk Hvar-szigetére, ahol a Lillánk lakik immár 25 éve! Meghívott minket, így hajóra szálltunk babakocsistul, gyerekestül, férjek nélkül és 1 óra múlva már a sziget kikötőjében voltunk (ami komppal 2 óra lenne, de a katamaránnal csak 1 óra!) Lilla ott várt ránk és azonnal be is álltunk csoportképet csinálni! :o) Az ilyen pillanatokért érdemes élni! Nagyon örülök, hogy így összejöttünk mi, ide férjhez jött magyar csajok, mert a mai világban és főleg távol a hazádtól - azért nem könnyű az élet, akármilyen szép is a környezet, de kellenek a barátok, nagyon! Jó tartozni valahová! :o) Volt velünk egy új lány is, Réka, aki egészen dubrovnikba házasodik, úgyhogy előtte még ott a kultúr-sokk! :o) Reméljük hamar beleszokik, mert még csak 2 hete van itt!

Saturday, 12 May 2007
Megvolt az első fürdés!
Megvolt az első fürésem az idén! :o) Tegnap eljöttek a Bettyék és elmentünk együtt "bícselni"... Igazából csak a napozás meg a séta volt tervben, de látván, hogy mások is már nagyban úsznak, fürdenek, hát bemerészkedtem én is! A tenger még hűs, legalábbis az elején, aztán ahogy megszokja az ember már nagyon kellemes, főleg ahogy mélyebbre úszol és érezni, ahogy átsuhannak meleg áramlatok a mélységben... Nagyon klassz napot töltöttünk együtt! Fagyiztunk, sétáltunk, megnéztük mennyi a teniszezés, napoztunk... Mit szépítsem: szép nap volt! :o)Thursday, 10 May 2007
Megnéztem ezt a csodát... :o)
...Hát kérem, a tegnapi napom úgy alakult, hogy a tervezett tanulás helyett hirtelen felindulásból elmentem a városba! Betty hívott reggel, miközben épp a neten olvastam, hogy mennyien terveznek az itteni magyar csajok közül összejönni és eltölteni egy kellemes délutánt együtt, és nem tudtam ellenállni! :o) Kisebb lelkiismeretfurdalással indultam, hiszen mi van, ha nem sikerül az államvizsgám blablabla... No de nem hinném, hogy ezen az egy napon múlna bármi is, úgyhogy elrohantam tusolni, hajat mosni és kb. fél óra múlva már a buszon ülve válaszolgattam pofátlan módon elhanyagolt sms-ekre... A citybe érve elmentem Bettyék kávézójába, ahol már kezdett összejönni a társaság... Lillától még citromot is kaptunk!!! De még milyet!!! Egy "szem" akkora, mint az egész tenyerem!!! Jumbo-lemon! :o) Lillácska ezt nekünk cipelte egészen be a városba (ugyanis neki vagy 2 órát kell kompoznija a szigetig, ahol lakik...) Nagyon köszi érte és ezúton üzenem, hogy isteni finom!!! Reggel már abból készítettem a limonádét (hogy jól tudjak koncentrálni a tanulásra, amit ma - ünnepélyesen bejeletem - végre elkezdtem komolyan venni (miután tegnap kiszámoltam, hogy van rá max. 15 aktív napom, ami nem sok, hanem sokkkkk!!! :o)) ...Megnéztük az új sétányt is... Nem valami nagy szám, de nem is olyan rossz... Az emberek véleménye nagyon vegyes... Majdcsak megszokjuk...
Tuesday, 8 May 2007
Nem tetszik, de elfogadjuk...
(Alábbiakban a saját véleményemet olvashatjátok, de akit ennél részletesebben érdekel és jobb képeket is szeretne látni, bátorkodjon beleolvasni Ági blogjába, mert ő aztán profi (újságíró) módon adja elő a részleteket, amik esetleg érdekelhetnek valakit! Idelinkelem, hogy hogyan juttok oda: http://jadran.nolblog.hu/?post_id=24712 )Itt meg rengeteg kép van az új sétányról: http://split.com.hr/galerija/thumbnails.php?album=259
Aki nem hiszi, nézze meg milyen volt előtte s milyen lett most!!! (Abba belegondolni sem merek, hogy hova tűntek a sok száz éves kövek, amiket felszedtek... Talán gazdag külföldi emberek megvették, ahogy a fél országot már??!!) :o( A munkálatok közben találtak régiségeket is a föld mélyiben! :o) Ezek valamelyik múzeumban lesznek kiállítva, állítólag római kori maradványok, de aki tud biztosabbat, az szóljon... Arra is kíváncsi volnék, hogy rajtam kívül hasonlít-e még valakinek ez a vasszerkezet egy buszpályaudvarra...Sunday, 6 May 2007
Vasárnap van...
Mivel igyekszem minden hétvégére érdekes programot szervezni, így a mai napon is kiruccantunk kicsit, igaz csak délutántól, de az is jobb, mint ha egész nap nem mozdulunk ki (mert sajnos voltak ilyen hétvégék is, amikor esett...) Egy barlangot néztünk meg és piknikeztünk is meg túráztunk egy kezdőknek kijelölt hegyi útvonalon... A barlang lenyűgöző volt, ennél szebben még nem jártam!!! Ráadásul a városban ma nagy ünnepség volt, így nem sokan döntöttek úgy, hogy a hegy felé veszik útjukat és barlangot látogatnak, úgyhogy egyedül voltunk bent teljesen! Csend volt, nyugalom, ott lent, mélyen a hegy belsejében, csak a vízcseppek hallatszottak és az egész olyan hatalmasnak és tökéletesnek tűnt! Illetve az is volt! Óriási! Még egy példa arra, hogy miket tud a természet produkálni anélkül, hogy emberi kéz beleavatkozna... A Vranjaca barlang a Mosor hegy észak-nyugati lábánál található, nem messze a várostól... 1903-ban fedezte fel egy 12 éves kisfiú, akinek az unokája vezetett körbe minket ma! :o) 1929 óta áll nyitva turisták számára. Teljes hossza 360 m persze nem egyenesen, hanem körkörösen és mindenhol kötéllel van elkerítve a szakadékos rész, hogy le ne pottyanjanak, akik megszédülnek míg felfelé néznek és csodálják a plafonról lelógó fantasztikus "valamiket" (bocsi... nem tanultam magyarul földrajzot... Majd utánanézek hogy mondják, addig is használjátok a fantáziátokat!) :o) A hőmérséklet lent 15 C fok. Reggel 9-től este 20 óráig lehet látogatni. Vettünk két képeslapot is, az egyiket emlékbe, a másikat elküldjük a mamáméknak Magyarországra, hogy lássák hol jártunk... :o) A táj is nagyon érdekes, láttunk út közben út szélén legelésző tehénkéket is! :o) A barlanglátogatás után megkajáltunk (profi módon még hűtőtáskánk is volt!) , aztán hátizsák vissza és elindultunk a hegy belsejébe túrázni! Na, de nem jutottunk messzire, csak fél órára jutott energiánk, de láttunk sok féle bogarat, lepkét, énekelt nekünk egy egész madárkórus és végre, végre szép időnk volt!!!! :o) Ennyi a mai helyzetjelentés... Ki vagyunk purcanva, megyek letusolni és kullancs-kontrollt tartunk, aztán felhívom Anyut is, ha már egyszer az Ő Napja is a mai! :o)
Saturday, 5 May 2007
Sétálni voltunk, "üvegmosókefe-virágot" láttunk! :o)
Friday, 4 May 2007
Névnapom van, vagy mi??? :o)
Thursday, 3 May 2007
Elmúlt a vihar...
Égszakadás, Földindulás! :o(
Wednesday, 2 May 2007
Ahogyan a hétköznapok zajlanak (+ néhány kajaügyi infó... :o))
Egyébként meg egy átlagos hétköznap nem túl érdekes (egyelőre): felkelünk 8.30-körül. Tusolás, kávé, e-mailek ellenőrzése, közben valami reggeli-féle (általában gép előtt zajlik...) :o) Mindeközben a drágám már elment dolgozni és olyan 2-3 körül szokott megjönni, attól függ mennyi postája van aznap... Én mostanában tanulok délelőtt (heti kétszer a Skype-on át egy kedves barátnőmmel, így nem távolság Adria és Nagyatád! :o)) A tanulásom vagy otthon zajlik és közben főzök, mosok, vasalok, teregetek stb. Ha meg nincs munka és van "tegnapi" ebéd, akkor elsétálok és letelepedek valahol a parton (ez az egészségesebb verzió, mert közben mozgok is és friss levegőn-, napon vagyok, barnulok meg ilyenek, de nagy veszélye, hogy elbambulok, elgondolkodok és "elfelejtek" tanulni... :o)) Azért bízom benne, hogy összejön az az államvizsga... Aztán: heti egy nap barátnőzök, de azt intenzíven: reggeltől estig! Van, hogy én megyek a magyar barátnőmhöz Splitbe van, hogy ő jön (most ő a soros!) Ilyenkor dumcsizunk, sétálunk, kirándulunk, tervezgetjük, hogy kellene járni teniszezni meg ilyenek... :o) (A közös kirándulások emlékei fenn vannak a vegyes albumok között valahol... Kutassatok!) A hétvége az viszont mindig kettesben zajlik (na jó, néha anyóséknál ebédelünk...) Szombaton vagy vasárnap el szoktunk menni valahová, mert lehetőségek tömkelege áll rendelkezésünkre errefelé! van, hogy hegyet mászunk, túrázunk, máskor valamelyik nemzeti parkban csavargunk vagy elmegyünk csónakkal a nyílt tengerre vagy valamelyik lakatlan szigetre grillezni (éljen a BBQ! :o)) vagy sétálunk egy nagyot és közben spárgát szedünk (mert most annak is tart még a szezonja és nagyon egészséges!) Most épp a barlangokat lesem a neten, hogy hova lehetne elmenni ezen a hétvégén... :o) Általában szoktam sütni is valami fincsit hévégére, főzni meg szinte kétnaponta főzök, de nem kell nagy dínom-dánomra gondolni, mert az itteni mediterrán klíma inkább a könnyű kajákat preferálja: salikat, párolt zöldséget, halat, tengeri herkentyűket, de néha összeütök valami rakott cuccot is meg a pipi az jöhet minden mennyiségben! Jómagam meg újabban nyitott vagyok a keleti dolgok felé, így nem ritka, hogy indiai, thai, japán, kínai, indonéz lakomákat csapunk! Szerencsére a párom nem egy finnyás alak, szeret új ételeket megkóstolni, sőt, van amelyeket kifejezetten megjegyzi, hogy legközelebb tudja mondani, mit főzzek! :o) Aztán nem ritka, hogy tofu, szójatej vagy couscous (kuszkusz) amire a választás esik... A barna cukor már régóta szerepel a menünkön és lisztből is igyekszem a teljes kiőrlésűt használni! Ki gondolta volna, mi? :o) Kenyeret is sütök, ha kell, bár van itt rengeteg féle, de akkor is! Ha rám jön a pékesdi, akkor magam sütöm! (Terveink szerint lassan vége a husis korszaknak is, mert vissza-vegetarianusosodunk fokozatosan... Én is és a párom is voltunk már huzamosabb ideig vegák és mit szépítsem: jó volt! Nem csak fizikailag, de lelkileg is jobb emberek voltunk... Most még "robbanunk" néha, ha kiakaszt valami/-ki, de igyekszünk optimisták lenni, kihasználni a természeti adottságokat, örülni annak, amink van (legfőképp egymásnak...), élvezni az életet anélkül, hogy nagy materialista dolgok után vágyakoznánk...) Szerintünk ezek adják a nagyobb és tartósabb elégedettség-érzést, nem a pénz meg a luxusyachtok... Újabban kertészkedni kezdtünk... Nem sok föld van a ház körül, de ami van, azt bevetettük és ültettünk is paradicsomot meg sok mást... Ezen kívül van még sok gyümi is: fügefa, citromfák, mandarinfák, narancsfa, 2 gránátalma és kiwit is kellene majd, de idén lemaradtam róla (a francba!) :o) Pálmám nincs... :o( Nagy bánatomra... Viszont van mindenfelé, így nem is ragaszkodom már hozzá... Eleinte szerettem volna, de jobb ha gyümit ültetünk inkább helyette... Viszont ha kész az új lakás, akkor benövényesítem a terasz egy részét és csakazértis lesz egy törpepálmám!!! :o)
Ennyit mára, így is túlteljesítettem ma! :o)
Üdvözlet mindenkinek!
Aztán a felhők mögül előbukkant a napocska...
Lassan lettek barátnőim is, egy magyar lány összehozta az itt élő, ide férjhez jött magyar csajokat az iwiw-en tavaly ősszel... Azóta fel vagyok dobódva! :o) Van egy Fórumunk, ahol dumcsizunk a neten és igyekszünk összehozni havi egy közös találkát no meg időnként összejárni, együtt kirándulni, beülni valahová... A képeink közt megtaláljátok a legutóbbi összejövetelünk képeit. Egy partmenti étteremben ültünk össze és az első tali óta már két lánnyal többen vagyunk! Gyarapszik a társaság! :o) Egyikük budapesti újságírónő, aki kemény egy hete van itt... :o) Az ő blogja címe: "Az én Adriám" és a linkjeimben ajánlom Nektek, mert szuper jó, nagyon érdekes és én is rendszeres olvasója vagyok! Mondjuk ő még az eufória fázisában van, kíváncsi vagyok mikor tör ki Nála a "haza akarok menni!!!" :o) Persze ő kissé más szitu: férjestül jött, aki magyar és sosem lesz dalmát anyósa... Hmmm... Most kicsit irigykedek... :o)
Aztán a felhők mögül egyre jobban sütött a nap... És itt tartunk ma: van már netem, munkám, barátaim, beszélgetek magyarul, látom a családomat hála a webkamcsinak meg a Skype-nak, tele vagyunk tervekkel, anyósommal jobb a viszony, már több embert ismerek, orvosom is van, meg kozmetikusom is! :o) Ismerem a környéket, a kezdetekhez képest sokkal jobban vezetek (ha nagyon muszáj...), per pillanat épp a júniusi államvizsgámra készülök (tanulgatok...), ami nagyon remélem sikerülni fog és akkor jöhet a nyári pihi (meg a meló...), ősszel meg nekiesünk az egyik fenti lakás (jelenleg még apartman) felújításának, hogy mire jön a trónörökös, már kész fészek várja! :o) (No de nem kapkodunk el semmit!) :o)
Amikor még tök egyedül voltam...
Ahogyan azt a Bertók Zoli leírta, a kezdeti eufória után jön az az állapot, amikor csak bőgsz és bőgsz és haza akarsz menni... Persze itt van az ember akit szeretsz, aki szeret és támogat, de ő sem ért meg mert nincs veled egy cipőben... Ő otthon van, neki ez a megszokott... Ő itt nőtt fel, itt van a családja meg a barátai... Az enyémek messze... Méricskélni kezdesz és mérlegelsz, hogy vajon ér-e neked ez ennyit, hogy feladj mindent... (Az egod játszik veled, hiszen a szívedben tudod, hgy persze, hogy ér ennyit, sőt! Szeretsz valakit aki viszontszeret és innentől kezdve az egész életed más vágányon fut tovább, de akkor is!!!) Ő mit adott fel?! Én mindent! Sőt! Tök egyedül vagyok! Anyósokkal amúgy is sok baj van, ha magyar a férj, hát még, ha egy másik kultúra szülöttje és még egy fedél alatt is kell élni vele, hogy hab legyen a tortán!!! Társaságra vágytam! Bárkire, csak ne "ezekre" (az itteniekre!) Hirtelen utálni kezdtem mindenkit! Még a páromat is és sokszor tettem szemrehányást is, pedig ma már látom, hogy hülyeség volt, mert nem volt semmi probléma, "csak" épp a kultúr-sokkban fuldokoltam, ami normális dolog, csak nekem volt új, mert még nem voltam ilyen szituban...
Megváltásként vártam a nyarat, hogy lehessen már valakihez szólni - magyarul!
Ráadásul kezdetben még internetem sem volt!!!
S hogy még borzasztóbb legyen: senkit nem ismertem, nem volt munkám, nem volt itt a családom, nem volt egyetlen barátnőm sem, a magyart már "törtem" és pluszban még át kellett mennem mindazokon a dolgokon, amin minden nő, amikor férjhez megy vagy családot alapít, hiszen minden új: a háziasszony szerepe, a feleség szerepe, az, hogy már nem mész oda ahova akarsz, akkor amikor kedved szottyan, hanem van valaki, akivel ezeket illik megbeszélni (Nem engedélyt kérni!!! Félreértés ne essék!) Hirtelen ez is borzasztó teherként nehezedett rám: hogy én nem alhatok ott a barátnőmnél és nem borozgatunk hajnalig női témákról pletyózgatva??? Nem színesítem tovább... Biztos érzitek a súlyát... Magyarul: rohadt nehéz időszak volt, de ami nem öl meg az erősít! :o) És: "Fő az optimizmus!" :o)
A kezdtekről meg a kultúr-sokkról...
Eufória - a lelkendezés kora:
Izgatott, lelkes hozzáállás. Az új és a régi között meglévő különbség ekkor még érdekes és szórakoztató. Ez az az időszak, amit az új bevándorló barátoknál vagy egy hotelben, esetleg egy előre lefoglalt bútorozott szobában tölt.
A kultúr-sokk fázis:
Frusztráció, megzavarodottság, tájékozatlanság, tehetetlenség. A látványok, a hangok, a viselkedések tömkelegét elsöprőnek, nyomasztónak, fárasztónak találod. Régi dolgok új jelentéssel bírnak, a válaszaink nem azt az eredményt hozzák, amire számítunk.
Hozzászokás:
Megtanulod az új normákat és értékrendet. Javul a nyelvtudásod, hatékonyabban tudsz kommunikálni. Az idegenkedésed csökken, az önbizalmad és az öntudatod visszatér. Kezded megint élvezni az életet és visszatér a humorod, ami a kultúr-sokk fázisban teljesen eltünni látszott.
Stabilitás:
Letelepedettnek érzed magad, megállapodottnak. Tulajdonképpen a hozzászokás állandóvá vált fázisába léptél. Képes vagy hatékonyan funkcionálni és az ausztrál életetről egy kiegyensúlyozott kép alakul ki benned.
Tünetek:
Az egyes fázisok keveredhetnek. Mindenki átmegy mind a négy fázison, de az egyes időszakok hossza egyénenként nagyon különböző lehet. A megfelelő hozzáállással, motivációval és stratégiával a kultúr-sokk kezelhetőbbé válik.
Nem várjuk és nem realizáljuk. A mindennapi élet nem olyan, mint egy-egy laza nyaralás, hanem tele van kihívásokkal: lakáskeresés, munkakeresés vagy olyan egyszerű dolgok, mint a megfelelő vasúti jegy kiválasztása és megvásárlása.
Ezekkel a helyzetekkel szembesülve az új bevándorló általánosító ítéleteket alkot mindenről, ami ausztrál: - Ezek hülyék. Miért nem így csinálják a dolgokat, ahogy jó, hanem úgy, ahogy nem jó?
A másik hozzáállás, hogy az új bevándorló saját magát érzi tehetetlennek.
Kezelési stratégiák:
A negatív hatásokat egészen jól le lehet csökkenteni, csak tudni kell a módját..."
Jocó írja Új-Zélandról:
"Gyakorlatilag az osszes baratoddal, es csaladtagoddal elveszited a klasszikus ertelemben vett kapcsolatot. Ezen kivul egy csomo mas olyan dologrol is lemondsz, amit addig olyan termeszetesnek vettel, mint a levegovetelt, es a hianya csak akkor tunik fel, ha mar kint vagy. Ha tetszik, ha nem: ez igy van akkor is, ha USA-ba mesz, meg akkor is, ha NZ-ra, vagy barhova mashova."
Lefordítva Rám:
Annak ellenére, hogy beszéltem a nyelvet, amikor ide kerültem és nem is vagyok olyan messze, mint Ausztrália, de a kultúr-sokkon én is (mi is, itteni magyar csajok...) túlvagyunk már...
Igen, hiába szép, meg szupi, meg tenger meg buli, de valami hiányzik... A megszokott! A hazai! A barátok! A család! Legszívesebben ezt az egészet úgy "cakum-pakk" átköltöztetném haza, anyuékhoz közelebb, barátaimhoz közelebb, de ha így tennék, tán önző volnék, hiszen a páromnak meg ez a megszokott, úgyhogy nincs ideális megoldás, mert valaki mindig veszít, bele kell törődni és élvezni az élet napos oldalát, gyorsan és sérülésmentesen túljutni az árnyoldalakon és akkor minden rendben van! :o)
Kedves Barátaink, Rokonaink, Ismerőseink és ide tévedő Ismeretlenek!
Aki nincs "képben", hogy mi ez az egész annak üzenem, hogy pár éve távol élek Magyarországtól, a párom sem magyar és bizony túl vagyok a kezdeti kultúrsokkon is... A blogba azért vágtam bele, hogy hírt adjak az otthoniaknak rólunk és azért, hogy megosszam a jót is meg a fájót is... Mert bizony itt sincs kolbászból a kerítés, nehogy valaki azt higgye, hogy nekem most fúú, de szuper minden! Nem, ez nem igaz! Semmivel sincs nekem több, mint másnak, csak más... Mindennek megvan a pozitív és a negatív oldala is... De azért igyekszünk kihasználni a pozitívat és inkább örömeinket megosztani, mintsem panaszkodni fogunk! :o)
Jó szórakozást és legyetek interaktívak (lehet hagyni kommenteket!)!
Üdv tőlünk:
Moni & Rudi