...Folytatom, ahol abbahagytam, hiszen az elozo bejegyzesem is a MULO-Islandrol szolt, hat ez is ott zajlik...Itt vannak magyarorszagi barataink, akiknek megigertuk, hogy elmegyunk erre a kis szigetre a vilagitotoronyhoz... A tortenet igy kezdodott: Tegnap reggel 3kg hallal gazdagabban inditottak a napot, estere barbeque partyt tervezve... :o) Mivel a paromnak munkaja sok(k) :o), hat szuletett egy otletem, mely szerint, csinaljuk meg a BBQ-t a szigeten es igy ket legyet utunk egy csapasra es mivel fogytan az itt tolteni szandekozott napjaik, kisebb az eselye, hogy valamelyik program nem fer bele az idonkbe... Rudikam rabolintott (telefonon keresztul, mert mar dolgozott, amikor mindez "kiderult"), aztan mi elmentunk egy kicsit a beach-re... En ugyan 2 ora korul hazajottem, megebedeltem es osszeirtunk egy listat arrol, hogy miket kell vinni, venni stb. A barataink meg lent maradtak a strandon es a megbeszeltek szerint 5-re kellett volna hazaerniuk, hogy indulhassunk is a szigetre... 
Dragammal osszecuccoltunk, vettunk inni, vittunk magunkkal szekszardi vorosbort (koszi az illetekeseknek!!! :o)) , elokeszitettuk a jarganyt es rajuk telefonaltunk, hogy jojjenek korabban (4-re...), mert mire odaerunk, tuzet rakunk stb. lemegy a nap... Jottek. Na de hogyan??? :o) Eloszor Robi baratunk szalad elenk, hogy fogtak egy polipot es eleg nagy es jojjon a Rudi es nyirja ki, mert ok nem tudjak hogyan (ez a mai ebedjuk... :o)) En maradtam a bepakolt hajo mellett a csomagokkal, mig ok visszaertek es leertek a tobbiek is... Bepakoltunk, elkeztunk beulni, mire hoppa: hol a hal???? Fenn hagytak a grillezni bepacolt halakat a hutoben!!! Autoba vissza, fel, halak, le... 
Elindultunk... Az obolbol meg nem jutottunk ki a nyilt vizre, amikor elkezdett ***-kodni a motor... "Nem baj!!! Dragam szakertoje az ilyeneknek: megoldja!" :o) - viccelodtem kezdetben... Aztan kiderult, hogy igen, de szerszamai nincsenek itt, amikkel esetleg nekivaghatna a megoldasnak... :o( Sikerult! :o) Tovabbmentunk! Motor par perc mulva ujra kinyiffant... Aztan megint "jo" hangja lett es nagy nehezen eljutottunk a 6 km-re (merfoldben merve nem tudom mennyi...) kis szigetre! Szerencsere senki nem volt ott! Egyedul lehetunk, csak a mienk!!!! Kicuccoltunk, el is kezdtunk tuzet rakni, mikor latjuk: nincs a Rudi meg a jargany!!! Sehol a lathataron!!!! Bepanikoltam, de persze tudtam, hogy el nem sullyedhetett es nyomtalanul sem kellene eltunnie, hiszen nem a Bermuda haromszogben vagyunk... Korbejartam a szigetet, meglettek! Egyik nem messze buvariskolaztato haverjatol kert segitseget, amikor kiderult, hogy valamelyik gyertya kiegett... Hazahuztak a dragamat csonakostul, aztan vartunk ra es vartunk es nem jott... Eltelt egy ora, ketto, harom, mi mar reg jol laktunk, mert eleinte vartunk, hatha mindjart visszajon, hiszen mi az: egy gyertyat kicserelni... Hivni is akartam, de a mobilja a taskamban... Hivtam az otthoni szamon, nem vette fel, tehat mar nincs otthon (vagy meg nincs???) :o) Lestunk, figyeltuk, vegul megsutottuk az utolso adag halat is mielott elfogyna a fa, a nap is lement mar, fenykepezkedtunk a naplementevel... Mar kezdett huvos lenni, a kis 10 honapos Biborkank is csak lesett, csodalkozott, fogalma nem volt hol vagyunk, mi baj, mit aggodik mindenki, hol a TV???? :o) ....Es eljott a nagy pillanat!!! Rudi-kapitany kikotott egy kolcsonhajoval es ugy ahogy volt, olajosan, maszatosan, faradtan csatlakozott a grillpartyhoz... :o) 
Kiderult, hogy sokkal nagyobb gond van, mint csak a gyertya (azt ne kerdezzetek mi, mert itt mar megallt az en szaktudomanyom...) :o) es o mar egyszer elindult ertunk es ujra vissza kellett fordulnia, ekkor szerezte be a kolcson-hajot, mielott rank esteledik! Igy is sotetben tertunk mar haza 10 ora korul... Dragamnak a sok bosszusag mellett viszont annyi jo jutott a tegnapi napbol, hogy latott 5-6 delfint!!! :o) Hazaertunk... Legalabbis a szarazfoldre... Bepakoltunk az autonkba mindent, aztan a tarsasag felment (haza), en meg beultem az autoba, hogy megvarom szegenykemet, mig visszaadja a hajot es eljon az autoert... Eltelt vagy fel ora, dragam sehol... Nem! Ennyire nem lehet pecches ez a nap!!! Kiszalltam, kiastam a sok csomag kozul a valamelyik aljaban hevero mobilomat, nezem: 4 nem fogadott hivas! Rudi volt. Ekkor (11 ora korul...) visszahivtam, hogy merre van mar es kiderult, hogy hazafele ballag (mert azt megint nem beszeltuk meg, hogy en megvarom, de nekem ez evidens volt, hiszen csak nem hagyja a csomagokkal teli autot a parton...) O meg azt hitte, en is hazasetaltam veluk es a slusszkulcs meg nalam, igy o nem tud autoval feljonni!!! :o) Komolyan mondom: ilyen napunk nem mostanaban volt, de ezen is tul vagyunk es mindennek ellenere nagyon szep emlek maradt mindnyajunknak (kinek pozitiv, kinek negativ...) :o)
Dragammal osszecuccoltunk, vettunk inni, vittunk magunkkal szekszardi vorosbort (koszi az illetekeseknek!!! :o)) , elokeszitettuk a jarganyt es rajuk telefonaltunk, hogy jojjenek korabban (4-re...), mert mire odaerunk, tuzet rakunk stb. lemegy a nap... Jottek. Na de hogyan??? :o) Eloszor Robi baratunk szalad elenk, hogy fogtak egy polipot es eleg nagy es jojjon a Rudi es nyirja ki, mert ok nem tudjak hogyan (ez a mai ebedjuk... :o)) En maradtam a bepakolt hajo mellett a csomagokkal, mig ok visszaertek es leertek a tobbiek is... Bepakoltunk, elkeztunk beulni, mire hoppa: hol a hal???? Fenn hagytak a grillezni bepacolt halakat a hutoben!!! Autoba vissza, fel, halak, le... 
Elindultunk... Az obolbol meg nem jutottunk ki a nyilt vizre, amikor elkezdett ***-kodni a motor... "Nem baj!!! Dragam szakertoje az ilyeneknek: megoldja!" :o) - viccelodtem kezdetben... Aztan kiderult, hogy igen, de szerszamai nincsenek itt, amikkel esetleg nekivaghatna a megoldasnak... :o( Sikerult! :o) Tovabbmentunk! Motor par perc mulva ujra kinyiffant... Aztan megint "jo" hangja lett es nagy nehezen eljutottunk a 6 km-re (merfoldben merve nem tudom mennyi...) kis szigetre! Szerencsere senki nem volt ott! Egyedul lehetunk, csak a mienk!!!! Kicuccoltunk, el is kezdtunk tuzet rakni, mikor latjuk: nincs a Rudi meg a jargany!!! Sehol a lathataron!!!! Bepanikoltam, de persze tudtam, hogy el nem sullyedhetett es nyomtalanul sem kellene eltunnie, hiszen nem a Bermuda haromszogben vagyunk... Korbejartam a szigetet, meglettek! Egyik nem messze buvariskolaztato haverjatol kert segitseget, amikor kiderult, hogy valamelyik gyertya kiegett... Hazahuztak a dragamat csonakostul, aztan vartunk ra es vartunk es nem jott... Eltelt egy ora, ketto, harom, mi mar reg jol laktunk, mert eleinte vartunk, hatha mindjart visszajon, hiszen mi az: egy gyertyat kicserelni... Hivni is akartam, de a mobilja a taskamban... Hivtam az otthoni szamon, nem vette fel, tehat mar nincs otthon (vagy meg nincs???) :o) Lestunk, figyeltuk, vegul megsutottuk az utolso adag halat is mielott elfogyna a fa, a nap is lement mar, fenykepezkedtunk a naplementevel... Mar kezdett huvos lenni, a kis 10 honapos Biborkank is csak lesett, csodalkozott, fogalma nem volt hol vagyunk, mi baj, mit aggodik mindenki, hol a TV???? :o) ....Es eljott a nagy pillanat!!! Rudi-kapitany kikotott egy kolcsonhajoval es ugy ahogy volt, olajosan, maszatosan, faradtan csatlakozott a grillpartyhoz... :o) 
Kiderult, hogy sokkal nagyobb gond van, mint csak a gyertya (azt ne kerdezzetek mi, mert itt mar megallt az en szaktudomanyom...) :o) es o mar egyszer elindult ertunk es ujra vissza kellett fordulnia, ekkor szerezte be a kolcson-hajot, mielott rank esteledik! Igy is sotetben tertunk mar haza 10 ora korul... Dragamnak a sok bosszusag mellett viszont annyi jo jutott a tegnapi napbol, hogy latott 5-6 delfint!!! :o) Hazaertunk... Legalabbis a szarazfoldre... Bepakoltunk az autonkba mindent, aztan a tarsasag felment (haza), en meg beultem az autoba, hogy megvarom szegenykemet, mig visszaadja a hajot es eljon az autoert... Eltelt vagy fel ora, dragam sehol... Nem! Ennyire nem lehet pecches ez a nap!!! Kiszalltam, kiastam a sok csomag kozul a valamelyik aljaban hevero mobilomat, nezem: 4 nem fogadott hivas! Rudi volt. Ekkor (11 ora korul...) visszahivtam, hogy merre van mar es kiderult, hogy hazafele ballag (mert azt megint nem beszeltuk meg, hogy en megvarom, de nekem ez evidens volt, hiszen csak nem hagyja a csomagokkal teli autot a parton...) O meg azt hitte, en is hazasetaltam veluk es a slusszkulcs meg nalam, igy o nem tud autoval feljonni!!! :o) Komolyan mondom: ilyen napunk nem mostanaban volt, de ezen is tul vagyunk es mindennek ellenere nagyon szep emlek maradt mindnyajunknak (kinek pozitiv, kinek negativ...) :o)
1 comment:
Szia!Nagyon régen jártam nálad!Bocsiii !Olyan gyönyörű helyeken jártok...csak irigykedem!Ha nagyobb lesz Milán mi is megyünk szerintem felétek ...
Post a Comment