Monday 28 May 2007

Történt egy s más...

Először is bocsi, hogy nem jelentkeztem már egy ideje, de nagyon beindult az élet, sőt: túlságosan is!!!
Fáradt vagyok, fáj az összes hátizmom, meg a lábaim, meg a vállam (néha a fejem is...)
:o( Kikészít ez a kapkodás, de ez van, muszáj, mert csak felgyülemlenek az elintézni valók, az meg nem lesz jó...
Három napig takarítottam a plafontól a padlóig mindkét apartmant, hogy elő legyen készítve mielőtt elutazom és ez eléggé kifárasztott fizikailag (a tanulás meg agyilag...)
Tegnap előtt (szombaton) viszont kicsit pihentem (délután), mert itt voltak magyarországi barátaink és elmentünk együtt egyet sétálni és fagyizni, ami nagyon kellemes emlék, csak sajnos elég gyorsan el is múlt...
Vasárnap meg bérmálkozásra voltunk hivatalosak itteni barátaink legkisebb fiához tőlünk 80 km-re a Cetina völgyében lévő kis faluba, ami nagyon belelopta magát a szívembe!!! Gyönyörű hely! Van egy csodás kis temploma, ahol a bérmálkozási szertartás zajlott (nagyon szépen!!!), aztán elmentünk hozzájuk ebédelni és sütöttek két bárányt is (végignézem - sajnos - :o( - ahogyan készítik őket elő és forgatják a parázs felett...) Viszont nagyon ízletes volt már a sokkom után... :o) Ante elvitt minket kicsit kirándulni, megmutatni a környéket (egy nagy tavat, meg a Cetina folyó kis ágait, és még forrásvizet is ittunk!!!) Nagyon tetszett!!! El is határoztuk, hogy ide majd érdemes biciklit hozni és felfedezni a környéket!!!
(Akkora zuhi van, dörög-villámlik, hogy most itt ki is lépek, befejezem, mielőtt idecsap a villám!!!!) :o(
...A tegnapi vihar az ország több pontján komoly károkat okozott, de nálunk hamar lecsillapodott... A viharnak köszönhetem, hogy lett egy kiscicám! :o) A nagy dörgés-villámlás közepette hangos sírás hallatszott a szomszéd udvarból és egy ázott kiscica volt az! Keservesen sírdogált, úgyhogy gyorsan zoknit, cipőt vettem a lábamra, beleugrottam a kapucnis melegítőfelsőmbe és kirohantam egy régi törölközővel a kis ártatlanért! Jaj, nagyon édes (pedig nem vagyok macskapárti! Toxoplazma stb. inkább kerülöm őket, de ez már a 2. cica akiért majd megszakadt a szívem (az első a törött lábú... Ha jól emlékszem írtam róla vagy nem??!!) Szegénykét behoztam, megtörölgettem, aztán begyűjtöttem az összes létező üdítőskupakot és "jéghokibajnokságot" űztünk a járólapon!!! :o) Adtunk neki egy kis tejcsit is, de nem nagyon értette hogyan is gondoljuk ezt??!! :o) Azt hittem nem is tud még inni szegény... Éjszakára elbúcsúztunk, kivittük a terasz alá egy kiskosárba, ami ott áll (no persze a törött lábú nagymacs volt épp benne, de betettük a kicsit is mellé, reménykedve, hogy nem fogja bántani a nagy...)
Ma reggel 6-kor az ismert sírásra ébredtem... Nagymacs sehol, kicsikém meg a citromfa alatt gubbaszt tök egyedül a sárban... :o( Hmmm... Maradjak kint vagy hozzam be magammal??? Behoztam... Egy órát nyafogott, játszadozott a párom székről lelógó ing ujjával, amit mára készítettem ki neki, aztán felugrott a kis bestia az ágyra és miután vagy négyszer letettem és visszaugrott, hát hagytam, hadd jöjjön fel... Befészkelte magát a karomra és elszunyált... :o) Aztán amikor a Rudi elindult dolgozni kiraktam, de jött utánam ezerrel, ahogy szedtem be a ruhákat, úgyhogy egy cipősdobozt kibéleltem neki és bent van... Egyelőre... Aztán nem tudom mi lesz szegénnyel, mert nekem hamarosan el kell utaznom, Rudi meg nem ér rá babusgatni...
:o( Ja! És a lényeg! HALAT APRÍTOTTAM FEL NEKI, AMI TEGNAPRÓL MEGMARADT ÉS ETTE!!! Mit ette? FALTA!!! Én meg azt hittem, hogy még inni sem tud... :o)
Na ennyit erről, megyek tanulni, aztán kiteregetem az ágyneműt, amit mosok (mert holnap reggel már nem tervezem magunk közé venni a cicát, aztán majd kiderül mi lesz...)
Holnap megyek kozmetikushoz, csütörtökön megint tanulás, pénteken takarítok, csomagolok, be kell még vásárolni néhány dolgot, aztán szombat este indulok EUrópába! :o)

Monday 21 May 2007

Vasárnapi kirándulás...

...Vasárnap délelőtt szép, napos volt az idő, de mire mi ebéd után elindultunk (pontosabban fél 3-kor, mert egy kicsit nézni kellett a motorversenyt is az EuroSport-on...) már beborult... Szerencsére eső nem esett, hanem kellemes kirándulóidő lett... Útnak idultunk észak-nyugat felé és az első állomásunk a Vranai-tó volt. Az országban körülbelül harminc természetes tó van, közülük a legnagyobbak: a Vranai-tó (Vransko jezero) Zárától délre (30 km2) és a Perucko-tó Splittől északra (13 km2). A Vransko jezero mocsaras tó Biográd és Pakostane melletti fő út mentén terjeszkedik. Több mint 300 féle madárnak otthona, ezért kivétel nélkül minden madár kedvelőnek meg kellene látogatni. Maga a tó a horgászok ígéret földje. Halászati engedély kötelező. A tó körül van véve két kerékpározásra való úttal, amin mi nem haladtunk végig ezúttal, mert nem volt nálunk bringa és a rengetegféle madár is nagyon el volt tűnve, hiszen mi csak egy sirályt láttunk, amelyik a tengerről tévedt arra felé... :o) Tovább indultunk, megálltunk "Pakisztánban" :o) (Pakostane nevű településen...), ahol "meguzsonnáztunk" (jobb híján édes péksütit, ami nekem inkább reggeli, de hagyjuk most a részleteket...) Innen már csak 5 percre volt Biograd városka, amin sokszor keresztül mentem már (általában éjfél körül, amikor Magyarország felé utazom a busszal...), de most csakazértis kíváncsiak voltunk, hogy néz ki, amikor élet van benne... :o) Először a kikötőt néztük meg! Rengeteg féle hajó van itt is és nagyon szép a környezet az egész kikötőben meg a sétányon! Sok növény, virágok, fák, cserjék, pálmák... Tettünk egy óriási sétát, vacsira pizzát ettünk (meg desszertnek fagyit!), emlékül csináltunk képeket és már hipp-hopp itt volt a csodaszép naplemente és mivel ma munkanap van, indulni kellett haza...
Képeket megnézhetitek a legfrisebb képek közt! (Mindig az első a legfrisebb!)
Ma hétfő van... Após tegnap fogott egy csomó halat (még este felmentünk megnézni, megdícsérni, meg amiket ilyenkor elvár...) :o) úgyhogy ma megint lesz ebédünk így fel tudok menni a teraszra tanulni, mert már igencsak közeleg az időpont...
Úgyhogy nem is húzom itt tovább az időt, hanem elvonulok okosodni...

Puszi mindenkinek! :o)

Friday 18 May 2007

Két napos kirándulásunk "Lilla-szigetére" :o)



Sziasztok! Először is nagyon örülök, hogy ennyien írtok és "szóltok rám", hogy ne hanyagoljam el a blogot... Ebből látom, hogy olvassátok és van értelme írnom és megosztani Veletek néhány "morzsát" az életünkből... :o)
Nagy dilemmába estem egy nappal a tervezett magyar-csajos buli előtt: tanulás vagy kirándulás??? Persze tudom, szorít az idő és tanulni kellene, de a mérleg nagyon nehezen, de mégis a kirándulás felé hajlott, hiszen van még egy kis idő és reméljük a szerencse is mellém áll majd és sikerülni fog ez a vizsga is! :o)


15-én, kedden elmentünk Hvar-szigetére, ahol a Lillánk lakik immár 25 éve! Meghívott minket, így hajóra szálltunk babakocsistul, gyerekestül, férjek nélkül és 1 óra múlva már a sziget kikötőjében voltunk (ami komppal 2 óra lenne, de a katamaránnal csak 1 óra!) Lilla ott várt ránk és azonnal be is álltunk csoportképet csinálni! :o) Az ilyen pillanatokért érdemes élni! Nagyon örülök, hogy így összejöttünk mi, ide férjhez jött magyar csajok, mert a mai világban és főleg távol a hazádtól - azért nem könnyű az élet, akármilyen szép is a környezet, de kellenek a barátok, nagyon! Jó tartozni valahová! :o) Volt velünk egy új lány is, Réka, aki egészen dubrovnikba házasodik, úgyhogy előtte még ott a kultúr-sokk! :o) Reméljük hamar beleszokik, mert még csak 2 hete van itt!
Lilla beosztott minket a szokákba, kajáltunk, átöltöztünk és megindult a banda a strandra!!! :o) Nagyon kellemes a tenger! A gyerekek nagyon élvezték, de mi is! Összesen 7 gyerkőc volt: a legkisebb 3 hónapos, a következő 6 hó-s, aztán egyre "nagyobbak" (2-2,5-3-3,5) Estére már jó fáradtak voltak a törpök, így mi még tudtunk hajnali 2-3-ig dumcsizni lent, a nyári konyhában... Rengeteget röhögtünk, ittunk egy kis bort is meg Lilla féle rózsapálinkát... Aztán jött egy gekko is, volt fázás is, de a fázósak hamar feltalálták magukat (strandos törölközőkbe csavarodtak...), aztán néztünk térképet is, az ex-cruiser-es lányok meséltek sztorikat a hajóról, a 200 m-en robogón közlekedő dagi Amcsikról, a Burj Al Arab Hotelről meg a vendégek nagyképűségéről... Klassz este volt! Én már másnap reggel szerettem volna menni (mert a tanulás, meg a lelkiismeretem...), de mégsem mentem, csak hazaszóltam, hogy inkább estefelé érkezem és az 5 órás komppal indultam vissza a "szárazföldre"... Az egész buli képeit a legfrisebb képek közt találjátok az oldal jobb oldalán, ha érdekel valakit... :o)
Ma már péntek van... Most hívott az anyukám, hogy megjött a szakdolgozatom értékelése! A "szakos" egyelőre, a pedagógia még nem... 94%-os lett és 5-öst javasol a mentorom!!! :o) Szuper! fel vagyok dobva és ettől most még inkább motivált lettem, hogy szedjem össze magam és tanuljak, mert hamar itt az 5-e és azért a tételhúzáskor sem szeretnék szégyenkezni...
Legyetek jók és türelmesek (mert most nem hiszem, hogy lesz új írás a napokban, mert TANULOK!!!!) :o) Most már komolyan!!!



Saturday 12 May 2007

Megvolt az első fürdés!

Megvolt az első fürésem az idén! :o) Tegnap eljöttek a Bettyék és elmentünk együtt "bícselni"... Igazából csak a napozás meg a séta volt tervben, de látván, hogy mások is már nagyban úsznak, fürdenek, hát bemerészkedtem én is! A tenger még hűs, legalábbis az elején, aztán ahogy megszokja az ember már nagyon kellemes, főleg ahogy mélyebbre úszol és érezni, ahogy átsuhannak meleg áramlatok a mélységben... Nagyon klassz napot töltöttünk együtt! Fagyiztunk, sétáltunk, megnéztük mennyi a teniszezés, napoztunk... Mit szépítsem: szép nap volt! :o)

Ma tanulás van, mert azt is kellene már komolyabban... Aztán holnap elmegyünk egy újabb szép helyre, ahol egy folyó ömlik a tengerbe és fel lehet menni hajókkal a folyón, hegyek közé, egy újabb élménnyel gazdagodni! :o) Eredetileg Brac-szigetére terveztünk menni, de mivel motorbérlés + komp + kaja + belépők ide-oda most kissé sokba kerülne, hiszen mennem kell majd haza és az utazásra kellene inkább a pénz, így választottuk ezt az olcsóbb variációt, de hogy mégis menjünk valamerre és egy hétvége se teljen el úgy, hogy bent kuksolunk...
Szerdán viszont meglesz a kompozás is! :o) Megyünk Hvar-szigetére a Lillához (akitől a jumbo citromokat kaptuk...) Vagy 2 óra az út, de már nagyon várjuk!!! Viszünk fürdőrucit is meg kalapot, napszemüveget, innivalót, naptejet, hiszen ha valóban élvezni szeretnénk a kiruccanásokat, azért nem árt óvatosnak lenni, sőt! Az enyhe tél után, már igen korán itt a nyár... Ez szuper, de ésszel kell pancsikolni meg napozni!!!
Holnap meg kell ejteni a havi bevásárlást is, mert már szinte alig van valami a hűtőben (Ennek ellenére egész jól feltalálom magam, ami az ebédeket illeti! Még jó, hogy a "férfiemberem" nem válogatós!!! :o))
Kaptam ma levelet is a keresztfiam anyukájától, Magyarországról! Dorkám! Igyekszem válaszolni hamar!!!
Kellemes hétvégét mindenkinek! Majd jelentkezem a holnapi kiruccanás élményeivel! :o)
Pussssszzzzz!!!

Thursday 10 May 2007

Megnéztem ezt a csodát... :o)

...Hát kérem, a tegnapi napom úgy alakult, hogy a tervezett tanulás helyett hirtelen felindulásból elmentem a városba! Betty hívott reggel, miközben épp a neten olvastam, hogy mennyien terveznek az itteni magyar csajok közül összejönni és eltölteni egy kellemes délutánt együtt, és nem tudtam ellenállni! :o) Kisebb lelkiismeretfurdalással indultam, hiszen mi van, ha nem sikerül az államvizsgám blablabla... No de nem hinném, hogy ezen az egy napon múlna bármi is, úgyhogy elrohantam tusolni, hajat mosni és kb. fél óra múlva már a buszon ülve válaszolgattam pofátlan módon elhanyagolt sms-ekre... A citybe érve elmentem Bettyék kávézójába, ahol már kezdett összejönni a társaság... Lillától még citromot is kaptunk!!! De még milyet!!! Egy "szem" akkora, mint az egész tenyerem!!! Jumbo-lemon! :o) Lillácska ezt nekünk cipelte egészen be a városba (ugyanis neki vagy 2 órát kell kompoznija a szigetig, ahol lakik...) Nagyon köszi érte és ezúton üzenem, hogy isteni finom!!! Reggel már abból készítettem a limonádét (hogy jól tudjak koncentrálni a tanulásra, amit ma - ünnepélyesen bejeletem - végre elkezdtem komolyan venni (miután tegnap kiszámoltam, hogy van rá max. 15 aktív napom, ami nem sok, hanem sokkkkk!!! :o))

...Megnéztük az új sétányt is... Nem valami nagy szám, de nem is olyan rossz... Az emberek véleménye nagyon vegyes... Majdcsak megszokjuk...
Minden modern-építészet ellenére egy csodálatos napot töltöttünk együtt, megint kidumáltuk magunkat, receptekről meg sok minden másról csevegtünk, ücsörögtünk egy parkban is, amikor már nagyon elég lett a melegből... Este értem haza, hulla fáradtan, de ma reggel annál aktívabban indult a nap! Mostam, mosogattam és most épp folyamatban van a tanulásom is! :o)

Tuesday 8 May 2007

Nem tetszik, de elfogadjuk...

(Alábbiakban a saját véleményemet olvashatjátok, de akit ennél részletesebben érdekel és jobb képeket is szeretne látni, bátorkodjon beleolvasni Ági blogjába, mert ő aztán profi (újságíró) módon adja elő a részleteket, amik esetleg érdekelhetnek valakit! Idelinkelem, hogy hogyan juttok oda: http://jadran.nolblog.hu/?post_id=24712 )

Itt meg rengeteg kép van az új sétányról: http://split.com.hr/galerija/thumbnails.php?album=259


És most a saját véleményem:
Emberek! Nekem nem tetszik... De el kell fogadni... Sok hónapos rumli és építgetés, tervezés meg vitatkozás után tegnap, Szent Duje napján (aki Split city védőszentje és május 7-én ünneplik hatalmas bulival, ingyen kajával meg olyan otthoni "búcsú" féle banzájjal... Képek itt: http://split.com.hr/galerija/thumbnails.php?album=299 ) - szóval: tegnap végre átadásra került az új "riva", vagyis tengerparti bulis szakasz, ahol az élet zajlik, ráérős emberek ücsörögnek a kávézókban, kismamák meg fiatal szerelmesek sétálgatnak az óriási pálmák alatt... Saját véleményem - amit osztanak többen is - még így látatlanban is (mert még nem láttam "live" kiadásban, csak a TV mutatta...), hogy nem jóóóóó!!!! :o( Sokkal jobb volt a régi! Ez a modern technobeton cucc annyira nem illik a régi UNESCO által védett városfalhoz meg az egész összahatás olyan vegyes, olyan semmilyen! Elrontották!!! Aki nem hiszi, nézze meg milyen volt előtte s milyen lett most!!! (Abba belegondolni sem merek, hogy hova tűntek a sok száz éves kövek, amiket felszedtek... Talán gazdag külföldi emberek megvették, ahogy a fél országot már??!!) :o( A munkálatok közben találtak régiségeket is a föld mélyiben! :o) Ezek valamelyik múzeumban lesznek kiállítva, állítólag római kori maradványok, de aki tud biztosabbat, az szóljon... Arra is kíváncsi volnék, hogy rajtam kívül hasonlít-e még valakinek ez a vasszerkezet egy buszpályaudvarra...

Sunday 6 May 2007

Vasárnap van...

Mivel igyekszem minden hétvégére érdekes programot szervezni, így a mai napon is kiruccantunk kicsit, igaz csak délutántól, de az is jobb, mint ha egész nap nem mozdulunk ki (mert sajnos voltak ilyen hétvégék is, amikor esett...) Egy barlangot néztünk meg és piknikeztünk is meg túráztunk egy kezdőknek kijelölt hegyi útvonalon... A barlang lenyűgöző volt, ennél szebben még nem jártam!!! Ráadásul a városban ma nagy ünnepség volt, így nem sokan döntöttek úgy, hogy a hegy felé veszik útjukat és barlangot látogatnak, úgyhogy egyedül voltunk bent teljesen! Csend volt, nyugalom, ott lent, mélyen a hegy belsejében, csak a vízcseppek hallatszottak és az egész olyan hatalmasnak és tökéletesnek tűnt! Illetve az is volt! Óriási! Még egy példa arra, hogy miket tud a természet produkálni anélkül, hogy emberi kéz beleavatkozna... A Vranjaca barlang a Mosor hegy észak-nyugati lábánál található, nem messze a várostól... 1903-ban fedezte fel egy 12 éves kisfiú, akinek az unokája vezetett körbe minket ma! :o)

1929 óta áll nyitva turisták számára. Teljes hossza 360 m persze nem egyenesen, hanem körkörösen és mindenhol kötéllel van elkerítve a szakadékos rész, hogy le ne pottyanjanak, akik megszédülnek míg felfelé néznek és csodálják a plafonról lelógó fantasztikus "valamiket" (bocsi... nem tanultam magyarul földrajzot... Majd utánanézek hogy mondják, addig is használjátok a fantáziátokat!) :o) A hőmérséklet lent 15 C fok. Reggel 9-től este 20 óráig lehet látogatni. Vettünk két képeslapot is, az egyiket emlékbe, a másikat elküldjük a mamáméknak Magyarországra, hogy lássák hol jártunk... :o) A táj is nagyon érdekes, láttunk út közben út szélén legelésző tehénkéket is! :o) A barlanglátogatás után megkajáltunk (profi módon még hűtőtáskánk is volt!) , aztán hátizsák vissza és elindultunk a hegy belsejébe túrázni! Na, de nem jutottunk messzire, csak fél órára jutott energiánk, de láttunk sok féle bogarat, lepkét, énekelt nekünk egy egész madárkórus és végre, végre szép időnk volt!!!! :o) Ennyi a mai helyzetjelentés... Ki vagyunk purcanva, megyek letusolni és kullancs-kontrollt tartunk, aztán felhívom Anyut is, ha már egyszer az Ő Napja is a mai! :o)

További képeket (bár nem sokat, mert kipurcantak az elemeink a gépben..) az albumok közt találhattok "cave" néven...

Saturday 5 May 2007

Sétálni voltunk, "üvegmosókefe-virágot" láttunk! :o)

...Gyönyörű helyen élünk. Erről már rég meggyőződtem és egyre inkább erősödik bennem ez a meggyőződés... Úton útfélen ámulok, bámulok, hogy milyen gyönyörű szép világot teremtett nekünk a Jóisten... Hálás vagyok érte, tényleg! Imádom a természetet, a tengert, a virágokat, erdőket, hegyeket, folyókat... Egyre jobban törekszem arra, hogy a dolgoknak csak a pozitív oldalát nézzem és ezzel a párom sincs másképp... Igaz, néha eldilemmázok és eljátszok a gondolattal, hogy el kellene költözni valami más országba, ahol több a fizetés és jobban megbecsülik az embert, ahol mosolyognak az eladónők és minden probléma sitty-sutty megoldódik a hivatalos helyeken... De nincs ilyen... Szerintem... Mindenhol van valami ami nem tetszene, úgyhogy el is hessegetem a gondolataimból az ilyen marhaságokat és igyekszem ott boldog lenni, ahol vagyok, mert ez sem rossz hely! :o) Sőt! Itt aztán tényleg sok minden adott ami számít, még ha nem is tetszik minden ami adott, de ez van! Ha belegondolok, nem létezik "jó" vagy "rossz"... Minden csak hozzáállás kérdése... Pl.: az elmúlt napok esőzése nekem "rossz" volt, mert nem lehetett kimenni sétálni és a szél is nagyon fújt, ami még "rosszabbá" tette az egész szitut, de a növényeknek viszont jót tett meg az új projectünknek is: a kis konyhakertünkben most kibújó növénykéknek! :o) Szép helyen élünk, ez jó, de messze a családomtól meg a barátaimtól, ami miatt rossz... A tél itt uncsi valakinek, de nekem már jó, mert kihasználom az akkor adódó lehetőségeket (pl. eljárunk horgászni polipra, tintahalra, kint hintázunk kettesben a nyílt tenger hullámain és csak bambulunk a semmibe, a messzeségbe, ami lehet valakinek unalmas, de nekem a lelkemet símogatja és még a friss levegő is jót tesz, no meg el tud beszélgetni az ember a sirályokkal :o) és megfigyel olyan dolgokat, amelyekre különben nem figyel a dolgos mindennapok alatt...) Szép az élet, ha nyitott szemmel, füllel és főleg befogadó és nyitott szívvel jársz a világban! Nem kellenek nagy igények, elérhetetlen vágyak, mert akkor csak elfáradsz és sosem érzed az "elégedett vagyok" érzését, mert mindig mást és mindig jobbat akarsz! Sajnos ez így van általában... Ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy sosem jó, ami van, mindig másra, jobbra, többre vágyunk, pedig annyi dolog van a közvetlen környezetünkben, aminek örülni lehet, ami azért van, hogy boldoggá tegyen minket, de elvakítjuk saját magunkat sokszor és mintha direkt függönyt húznánk a szemünk elé miközben másokra mutogatunk, hogy bezzeg neki milyen jó és nekem miért nem... Belül kell változtatni! Állítani kell a belső értékrendszereden és akkor már attól elégedett vagy és boldog, hogy séta közben megcsodálhatod a pillangókat és a madarak énekét és megfigyelsz szép dolgokat, amik miatt lehet nap mint nap elhaladsz de fel sem tűnnek! Éljetek tudatosan! Harmóniában a természettel, mert megvan körülöttünk mindaz, amire szükségünk van, csak észre kell venni!

...Ma délután a szomszéd településre mentünk sétálni meg fagyizni... A parkoló mellett egy érdekes virágot vettünk észre, ami inkább hasonlított egy üvegmosókefére, de attól még csodaszép volt! Meg is örökítettem! Nézzétek meg közelebbről! Rengeteg szép virág van ilyenkor tavasszal! Még a sima vadvirágok is olyan szép színesek! Azt mondják azért, mert más a talaj sótartalma, mint otthon és ettől színesebbek a virágok is... Én ebbe nem szólnék bele, rábízom az okosabbakra, akik értenek a bioszhoz! :o) Aztán voltunk fagyizni és sétáltunk egy nagyot, mert ma végre nem esik az eső, de még borult volt az ég... Szombat van. Fél hétre egy esküvőre megyünk a helyi templomba, ahol a Rudi valamelyik rokona házasodik ma... :o) Holnap anyáknapja... :o) Egyik esemény követi a másikat, mi meg igyekszünk minél több érdekes dolgot művelni és szép helyeken járni, hogy kihasználjuk életünknek azokat a napjait is, amikor nem dolgozunk, hanem relaxálunk... :o) Itt ez nem ritka, sőt! Már szinte az a ritka, ha valaki szorgalmas! Ez alól a párom kivételt képez, bár a tempóján én eleinte nagyon kiakadtam, hiszen én "pörgős" voltam, gyors és rohanós, míg itt - talán a melegebb éghajlat miatt - más a hozzáállásuk az embereknek... Ők lassúbbak és nyugodtabbak... Egészségesebben táplálkoznak (hal, olívaolaj, sok zöldség...), a tengeri levegő is jót tesz és eleget mozognak is... Talán ezért is élnek tovább és alig van elhízott ember... De erről majd egy másik írásban... Üdvözlet mindenkinek, holnap jelentkezem egy új mesével... :o)
A mai naphoz tartozó többi kép a "Primostenben" című albumban a legújabb képek közt található...

Friday 4 May 2007

Naggyon tetszett ez a hely! :o)






















Névnapom van, vagy mi??? :o)

Mivel már napok óta esik az eső, nem vagyok valami ünnepelős hangulatban, de attól még ma van a névnapom... :o) Ezúton szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek aki ma ilyen vagy olyan módon felköszöntött... Köszi! :o) Mivel későn jöttem meg a cityből, ahol tolmácsolni voltam, így már sem erőm sem kedvem nincs ma bárhova is elmenni vacsizni, de holnap ezt a hiányt is pótoljuk! (Holnap ugyan esküvőre megyünk délután, de csak a templomi részre, aztán ha már úgy is ki leszünk csípve, elmegyünk valahová megünnepelni a mai napomat egy romantikus vacsira...) Nem mintha itt nagy dolog lenne egy névnap... Egyáltalán nem az, de attól még ünneplünk, ha már van alkalom, sőt! Kimondottan lesni kell az alkalmakat, amikor valamit meg lehet ünnepelni, mert ettől szép az élet, nem? :o) Egyet viszont nem bánok (mert zuhogott is, amit viszont bánok....), hogy ráakadtam egy számomra új kávézóra, ami nagyon de nagyon bejön!!! Klassz helyen van és nagyon ötletes! Asszem ide visszajáró vendég leszek, ha jobb lesz az idő... :o) Képekkel is illusztrálom, hogy lássátok: nem túlzok! :o)
Hívtak ma anyuék is, meg a mamámék, írtak sokan az iwiw-en és sms-ben is... Mégis csak szeretnek! :o)
Hmmm... Olvastam az Ági blogjában, hogy egész héten virágfesztivál van a Diokleciánus Palotában... Vajon odaérek még megnézni??? Mindig későn, vagy az utolsó pillanatban értesülök, hogy valami zajlik és vagy lekésem vagy kapkodok... Ezúttal nyitva tartom a szemeimet!!! :o)
Betty barátnőmtől tudtam meg azt is, hogy van tengeri akvárium is a cityben!!! Ezt sem láttam még!!! Ááááááá!!!!!! Bizony sok mindent be kell még pótolnom és igenis tudatosan szervezni az életünket, sokat kirándulni és élvezni az életet!!! "Harmóniában a természettel!" - hogy Ervin blogját és mottóját idézzem! :o) Az enyémbe is igyekszem csupa pozitív dolgot írni, de persze mindez attól függ, hogyan alakulnak az eljövendő napok... Reméljük naposabban! :o)

Thursday 3 May 2007

Zuhi után...







Zuhi képek a teraszról...











Elmúlt a vihar...

Egész délelőtt zuhogott ugyan, de már vége... És ilyenkor olyan klassz! Persze jobb volna, ha a napocska is kisütött volna egyből, de arra még várni kell kicsit... Viszont újra látszik a kikötő és a madárkák megint vígan dalolásznak! (Az egyik épp itt, az ablakom alatt, de mire odaértem, hogy megörökítsem, elmenekült! :o)) A délelőttöm egy részét vasalással meg főzéssel töltöttem itthon, aztán újra "összekapcsolódtam - virtuálisan - a NagyVilággal", és kaptam egy Ausztráliában élő rokonomtól egy webcímet, ahonnan - ha éjjel unatkozom - leshetem a kangaroo-land partjait, strandjait (webcamokon keresztül!) Gondoltam megadom Nektek is, hátha érdekel valakit: www.coastalwatch.com Remélem jól írtam... Ajánlom a következők megtekintését: Noosa, Surfers Paradise és Sydney Harbour, de persze rengeteg lehetőség közül választhattok... :o) (Közben sül a kenyerünk... :o) Remélem jó lesz, nem lesz sótlan, mint a múltkor... Háttérben Cserháti szól... Kintről a citromfák illata árad be... Nagyon klassz illat! Aki nem érezte még, az nem tudja, miről maradt le és pótolja be mielőbb!!! Én egy szörnyre hasonlítok épp, mert ma meg sem fésülködtem még... Csak, hogy érzékeljétek a szitut... :o)) Délután tanulnom kellene, mert megint elmegy egy nap és nem nyitottam ki egy könyvet sem... Jaj, már annyira várom, hogy túllegyek rajta és végre azt olvashassak, amihez kedvem van... :o( Majd a nyáron! Egyelőre pusza! Majd jövök!

Égszakadás, Földindulás! :o(

Zuhogó esőre ébredtünk ma reggel... Dörög, villámlik, hatalmas hullámok a nyílt vizen, én meg itt pánikolok, hogy elmegy az áram, mire ezt megírom, de akkor is nekiállok... :o) Köszi szépen mindenkinek, aki olvassa a blogomat! Remélem ezt már többen olvassátok, mert a másiknak csak egy bizonyos kör volt az olvasói tábora, ami nem sok, így ebből a szempontból is jobban örülök, hogy eszembe jutott ez az ötlet!
Ma tanulni fogok! Fúúú! Nagy elhatározás, mert már vagy 3 napja nem sikerül a terveim szerint, de mivel dörög meg áramszünet-veszély van, így jobb, ha ki is lépek és elmosogatok, megreggelizem, kivasalgatom, ami van és szépen leülök tanulni, mert hamar itt a június... Beszéltem reggel a Diával Skype-on (ő is velem diplomázik) és megnyugtatott, hogy még ő sem igazán kezdett tanulni, sőt, neki még egy plusz szakja is van!!! Nyugodt vagyok! Nyugodt vagyok! Össze fogom hozni! Fő a pozitív gondolkodás, nem? :o) Na, majd még visszanézek később, de most tényleg hasznossá teszem magam és hagyom a gépet pihizni kicsit míg el nem múlik a vihar...

Wednesday 2 May 2007

Ahogyan a hétköznapok zajlanak (+ néhány kajaügyi infó... :o))

Évszaktól függ... Nyáron nagy a nyüzsi, télen nyugodtabbak a hétköznapok... Nem unalmasak, mert az unatkozó emberek részben maguk a hibásak, mert nem csinálnak programot maguknak! Most épp egy átmeneti állapot van: tanulok... Párom dolgozik (postás), délután meg maszekol (hajókat fest, hajómotorokat szerel, javít, felújít...), mert kell a pénz majd őszre, amikoris nekiállunk felújítani magunknak egy nagyobb lakást, ahol teraszunk is lesz és kilátásunk a tengerre! :o) Már alig várom! Addig viszont még sok víznek le kell folynia a Dunán... Nekem meg le kell diplomáznom... :o) Egyszer ezen is túl kell lenni, mert már épp ideje, hiszen '99-ben kezdtem a sulit! (Szégyen, gyalázat, de így alakult az életem... Csak most vettem erőt magamon, hogy pontot tegyek a végére...)
Egyébként meg egy átlagos hétköznap nem túl érdekes (egyelőre): felkelünk 8.30-körül. Tusolás, kávé, e-mailek ellenőrzése, közben valami reggeli-féle (általában gép előtt zajlik...) :o) Mindeközben a drágám már elment dolgozni és olyan 2-3 körül szokott megjönni, attól függ mennyi postája van aznap... Én mostanában tanulok délelőtt (heti kétszer a Skype-on át egy kedves barátnőmmel, így nem távolság Adria és Nagyatád! :o)) A tanulásom vagy otthon zajlik és közben főzök, mosok, vasalok, teregetek stb. Ha meg nincs munka és van "tegnapi" ebéd, akkor elsétálok és letelepedek valahol a parton (ez az egészségesebb verzió, mert közben mozgok is és friss levegőn-, napon vagyok, barnulok meg ilyenek, de nagy veszélye, hogy elbambulok, elgondolkodok és "elfelejtek" tanulni... :o)) Azért bízom benne, hogy összejön az az államvizsga... Aztán: heti egy nap barátnőzök, de azt intenzíven: reggeltől estig! Van, hogy én megyek a magyar barátnőmhöz Splitbe van, hogy ő jön (most ő a soros!) Ilyenkor dumcsizunk, sétálunk, kirándulunk, tervezgetjük, hogy kellene járni teniszezni meg ilyenek... :o) (A közös kirándulások emlékei fenn vannak a vegyes albumok között valahol... Kutassatok!) A hétvége az viszont mindig kettesben zajlik (na jó, néha anyóséknál ebédelünk...) Szombaton vagy vasárnap el szoktunk menni valahová, mert lehetőségek tömkelege áll rendelkezésünkre errefelé! van, hogy hegyet mászunk, túrázunk, máskor valamelyik nemzeti parkban csavargunk vagy elmegyünk csónakkal a nyílt tengerre vagy valamelyik lakatlan szigetre grillezni (éljen a BBQ! :o)) vagy sétálunk egy nagyot és közben spárgát szedünk (mert most annak is tart még a szezonja és nagyon egészséges!) Most épp a barlangokat lesem a neten, hogy hova lehetne elmenni ezen a hétvégén... :o) Általában szoktam sütni is valami fincsit hévégére, főzni meg szinte kétnaponta főzök, de nem kell nagy dínom-dánomra gondolni, mert az itteni mediterrán klíma inkább a könnyű kajákat preferálja: salikat, párolt zöldséget, halat, tengeri herkentyűket, de néha összeütök valami rakott cuccot is meg a pipi az jöhet minden mennyiségben! Jómagam meg újabban nyitott vagyok a keleti dolgok felé, így nem ritka, hogy indiai, thai, japán, kínai, indonéz lakomákat csapunk! Szerencsére a párom nem egy finnyás alak, szeret új ételeket megkóstolni, sőt, van amelyeket kifejezetten megjegyzi, hogy legközelebb tudja mondani, mit főzzek! :o) Aztán nem ritka, hogy tofu, szójatej vagy couscous (kuszkusz) amire a választás esik... A barna cukor már régóta szerepel a menünkön és lisztből is igyekszem a teljes kiőrlésűt használni! Ki gondolta volna, mi? :o) Kenyeret is sütök, ha kell, bár van itt rengeteg féle, de akkor is! Ha rám jön a pékesdi, akkor magam sütöm! (Terveink szerint lassan vége a husis korszaknak is, mert vissza-vegetarianusosodunk fokozatosan... Én is és a párom is voltunk már huzamosabb ideig vegák és mit szépítsem: jó volt! Nem csak fizikailag, de lelkileg is jobb emberek voltunk... Most még "robbanunk" néha, ha kiakaszt valami/-ki, de igyekszünk optimisták lenni, kihasználni a természeti adottságokat, örülni annak, amink van (legfőképp egymásnak...), élvezni az életet anélkül, hogy nagy materialista dolgok után vágyakoznánk...) Szerintünk ezek adják a nagyobb és tartósabb elégedettség-érzést, nem a pénz meg a luxusyachtok... Újabban kertészkedni kezdtünk... Nem sok föld van a ház körül, de ami van, azt bevetettük és ültettünk is paradicsomot meg sok mást... Ezen kívül van még sok gyümi is: fügefa, citromfák, mandarinfák, narancsfa, 2 gránátalma és kiwit is kellene majd, de idén lemaradtam róla (a francba!) :o) Pálmám nincs... :o( Nagy bánatomra... Viszont van mindenfelé, így nem is ragaszkodom már hozzá... Eleinte szerettem volna, de jobb ha gyümit ültetünk inkább helyette... Viszont ha kész az új lakás, akkor benövényesítem a terasz egy részét és csakazértis lesz egy törpepálmám!!! :o)
Ennyit mára, így is túlteljesítettem ma! :o)
Üdvözlet mindenkinek!

Aztán a felhők mögül előbukkant a napocska...

Ahogy így telt-múlt az idő, egyre jobban kezdtem beleszokni a helyzetbe, megismertem pár embert, felfedeztem a környéket, elmúlt az első nyár, kerestünk egy kis pénzt, amit aztán hamar el is költöttünk, elkezdtünk kirándulgatni, megtanultam kezelni az ittenieket, de anyóssal továbbra is bajom volt :o) ami mára már egészen jól álló dolog, mert a kemény taktika segített észhez térítenem és már nem mászkál be megágyazni amint kilépünk otthonról, nem mosogat helyettem és külön is főzünk! Többnyire jószomszédi viszonyban vagyunk és heti kétszer "megvág" egy kis frissen sütött (grillezett!) tengeri halal, amit "apuka" fog ki a nyílt tengeren... :o) Egész jó kis viszony lett vagyis semleges... Nem vagyunk sem összeveszve, de nem is számolunk be nekik semmiről (se tervekről, sem arról, hogy hol voltunk, mit vettünk vagy hova megyünk...) Kivéve ha haza, Magyarországra! Akkor felmegyünk elbúcsúzni! :o)
Lassan lettek barátnőim is, egy magyar lány összehozta az itt élő, ide férjhez jött magyar csajokat az iwiw-en tavaly ősszel... Azóta fel vagyok dobódva! :o) Van egy Fórumunk, ahol dumcsizunk a neten és igyekszünk összehozni havi egy közös találkát no meg időnként összejárni, együtt kirándulni, beülni valahová... A képeink közt megtaláljátok a legutóbbi összejövetelünk képeit. Egy partmenti étteremben ültünk össze és az első tali óta már két lánnyal többen vagyunk! Gyarapszik a társaság! :o) Egyikük budapesti újságírónő, aki kemény egy hete van itt... :o) Az ő blogja címe: "Az én Adriám" és a linkjeimben ajánlom Nektek, mert szuper jó, nagyon érdekes és én is rendszeres olvasója vagyok! Mondjuk ő még az eufória fázisában van, kíváncsi vagyok mikor tör ki Nála a "haza akarok menni!!!" :o) Persze ő kissé más szitu: férjestül jött, aki magyar és sosem lesz dalmát anyósa... Hmmm... Most kicsit irigykedek... :o)
Aztán a felhők mögül egyre jobban sütött a nap... És itt tartunk ma: van már netem, munkám, barátaim, beszélgetek magyarul, látom a családomat hála a webkamcsinak meg a Skype-nak, tele vagyunk tervekkel, anyósommal jobb a viszony, már több embert ismerek, orvosom is van, meg kozmetikusom is! :o) Ismerem a környéket, a kezdetekhez képest sokkal jobban vezetek (ha nagyon muszáj...), per pillanat épp a júniusi államvizsgámra készülök (tanulgatok...), ami nagyon remélem sikerülni fog és akkor jöhet a nyári pihi (meg a meló...), ősszel meg nekiesünk az egyik fenti lakás (jelenleg még apartman) felújításának, hogy mire jön a trónörökös, már kész fészek várja! :o) (No de nem kapkodunk el semmit!) :o)

Amikor még tök egyedül voltam...

Lassan 3 éve már, hogy itt vagyok...
Ahogyan azt a Bertók Zoli leírta, a kezdeti eufória után jön az az állapot, amikor csak bőgsz és bőgsz és haza akarsz menni... Persze itt van az ember akit szeretsz, aki szeret és támogat, de ő sem ért meg mert nincs veled egy cipőben... Ő otthon van, neki ez a megszokott... Ő itt nőtt fel, itt van a családja meg a barátai... Az enyémek messze... Méricskélni kezdesz és mérlegelsz, hogy vajon ér-e neked ez ennyit, hogy feladj mindent... (Az egod játszik veled, hiszen a szívedben tudod, hgy persze, hogy ér ennyit, sőt! Szeretsz valakit aki viszontszeret és innentől kezdve az egész életed más vágányon fut tovább, de akkor is!!!) Ő mit adott fel?! Én mindent! Sőt! Tök egyedül vagyok! Anyósokkal amúgy is sok baj van, ha magyar a férj, hát még, ha egy másik kultúra szülöttje és még egy fedél alatt is kell élni vele, hogy hab legyen a tortán!!! Társaságra vágytam! Bárkire, csak ne "ezekre" (az itteniekre!) Hirtelen utálni kezdtem mindenkit! Még a páromat is és sokszor tettem szemrehányást is, pedig ma már látom, hogy hülyeség volt, mert nem volt semmi probléma, "csak" épp a kultúr-sokkban fuldokoltam, ami normális dolog, csak nekem volt új, mert még nem voltam ilyen szituban...
Megváltásként vártam a nyarat, hogy lehessen már valakihez szólni - magyarul!
Ráadásul kezdetben még internetem sem volt!!!
S hogy még borzasztóbb legyen: senkit nem ismertem, nem volt munkám, nem volt itt a családom, nem volt egyetlen barátnőm sem, a magyart már "törtem" és pluszban még át kellett mennem mindazokon a dolgokon, amin minden nő, amikor férjhez megy vagy családot alapít, hiszen minden új: a háziasszony szerepe, a feleség szerepe, az, hogy már nem mész oda ahova akarsz, akkor amikor kedved szottyan, hanem van valaki, akivel ezeket illik megbeszélni (Nem engedélyt kérni!!! Félreértés ne essék!) Hirtelen ez is borzasztó teherként nehezedett rám: hogy én nem alhatok ott a barátnőmnél és nem borozgatunk hajnalig női témákról pletyózgatva??? Nem színesítem tovább... Biztos érzitek a súlyát... Magyarul: rohadt nehéz időszak volt, de ami nem öl meg az erősít! :o) És: "Fő az optimizmus!" :o)

A kezdtekről meg a kultúr-sokkról...

Nehéz volt, nagyon... No nem mintha nem lehetne megszokni a gyönyörű természetet meg a tenger közelségét, meg egyéb szépségeket, de sajnos - mint mindennek - egy másik országba költözésnek is vannak árnyoldalai... Mindenki, aki elköltözik, átmegy egy ún. "kultúrsokkon", amit a legjobban egy ausztráliában élő kedves ember fogalmazott meg, úgyhogy ide is idézem szavait: "Kivándorolni azt is jelenti, hogy a sajátunktól különböző kultúrában átköltözni. Az egyén ezt sokként éli meg. Kultúr-sokként.
Eufória - a lelkendezés kora:
Izgatott, lelkes hozzáállás. Az új és a régi között meglévő különbség ekkor még érdekes és szórakoztató. Ez az az időszak, amit az új bevándorló barátoknál vagy egy hotelben, esetleg egy előre lefoglalt bútorozott szobában tölt.
A kultúr-sokk fázis:
Frusztráció, megzavarodottság, tájékozatlanság, tehetetlenség. A látványok, a hangok, a viselkedések tömkelegét elsöprőnek, nyomasztónak, fárasztónak találod. Régi dolgok új jelentéssel bírnak, a válaszaink nem azt az eredményt hozzák, amire számítunk.
Hozzászokás:
Megtanulod az új normákat és értékrendet. Javul a nyelvtudásod, hatékonyabban tudsz kommunikálni. Az idegenkedésed csökken, az önbizalmad és az öntudatod visszatér. Kezded megint élvezni az életet és visszatér a humorod, ami a kultúr-sokk fázisban teljesen eltünni látszott.
Stabilitás:
Letelepedettnek érzed magad, megállapodottnak. Tulajdonképpen a hozzászokás állandóvá vált fázisába léptél. Képes vagy hatékonyan funkcionálni és az ausztrál életetről egy kiegyensúlyozott kép alakul ki benned.
Tünetek:
Az egyes fázisok keveredhetnek. Mindenki átmegy mind a négy fázison, de az egyes időszakok hossza egyénenként nagyon különböző lehet. A megfelelő hozzáállással, motivációval és stratégiával a kultúr-sokk kezelhetőbbé válik.
Nem várjuk és nem realizáljuk. A mindennapi élet nem olyan, mint egy-egy laza nyaralás, hanem tele van kihívásokkal: lakáskeresés, munkakeresés vagy olyan egyszerű dolgok, mint a megfelelő vasúti jegy kiválasztása és megvásárlása.
Ezekkel a helyzetekkel szembesülve az új bevándorló általánosító ítéleteket alkot mindenről, ami ausztrál: - Ezek hülyék. Miért nem így csinálják a dolgokat, ahogy jó, hanem úgy, ahogy nem jó?
A másik hozzáállás, hogy az új bevándorló saját magát érzi tehetetlennek.
Kezelési stratégiák:
A negatív hatásokat egészen jól le lehet csökkenteni, csak tudni kell a módját..."

Jocó írja Új-Zélandról:
"Gyakorlatilag az osszes baratoddal, es csaladtagoddal elveszited a klasszikus ertelemben vett kapcsolatot. Ezen kivul egy csomo mas olyan dologrol is lemondsz, amit addig olyan termeszetesnek vettel, mint a levegovetelt, es a hianya csak akkor tunik fel, ha mar kint vagy. Ha tetszik, ha nem: ez igy van akkor is, ha USA-ba mesz, meg akkor is, ha NZ-ra, vagy barhova mashova."

Lefordítva Rám:
Annak ellenére, hogy beszéltem a nyelvet, amikor ide kerültem és nem is vagyok olyan messze, mint Ausztrália, de a kultúr-sokkon én is (mi is, itteni magyar csajok...) túlvagyunk már...
Igen, hiába szép, meg szupi, meg tenger meg buli, de valami hiányzik... A megszokott! A hazai! A barátok! A család! Legszívesebben ezt az egészet úgy "cakum-pakk" átköltöztetném haza, anyuékhoz közelebb, barátaimhoz közelebb, de ha így tennék, tán önző volnék, hiszen a páromnak meg ez a megszokott, úgyhogy nincs ideális megoldás, mert valaki mindig veszít, bele kell törődni és élvezni az élet napos oldalát, gyorsan és sérülésmentesen túljutni az árnyoldalakon és akkor minden rendben van! :o)

Kedves Barátaink, Rokonaink, Ismerőseink és ide tévedő Ismeretlenek!

Blogot már régóta írok, de eddig nem volt publikus, mostantól viszont azzá teszem...
Remélem élvezitek majd és ezzel közelebb éreztek majd minket magatokhoz, ha már elválaszt ez a távolság, ami köztünk van...
Aki nincs "képben", hogy mi ez az egész annak üzenem, hogy pár éve távol élek Magyarországtól, a párom sem magyar és bizony túl vagyok a kezdeti kultúrsokkon is... A blogba azért vágtam bele, hogy hírt adjak az otthoniaknak rólunk és azért, hogy megosszam a jót is meg a fájót is... Mert bizony itt sincs kolbászból a kerítés, nehogy valaki azt higgye, hogy nekem most fúú, de szuper minden! Nem, ez nem igaz! Semmivel sincs nekem több, mint másnak, csak más... Mindennek megvan a pozitív és a negatív oldala is... De azért igyekszünk kihasználni a pozitívat és inkább örömeinket megosztani, mintsem panaszkodni fogunk! :o)
Jó szórakozást és legyetek interaktívak (lehet hagyni kommenteket!)!
Üdv tőlünk:
Moni & Rudi