Nehéz volt, nagyon... No nem mintha nem lehetne megszokni a gyönyörű természetet meg a tenger közelségét, meg egyéb szépségeket, de sajnos - mint mindennek - egy másik országba költözésnek is vannak árnyoldalai... Mindenki, aki elköltözik, átmegy egy ún. "kultúrsokkon", amit a legjobban egy ausztráliában élő kedves ember fogalmazott meg, úgyhogy ide is idézem szavait: "Kivándorolni azt is jelenti, hogy a sajátunktól különböző kultúrában átköltözni. Az egyén ezt sokként éli meg. Kultúr-sokként.
Eufória - a lelkendezés kora:
Izgatott, lelkes hozzáállás. Az új és a régi között meglévő különbség ekkor még érdekes és szórakoztató. Ez az az időszak, amit az új bevándorló barátoknál vagy egy hotelben, esetleg egy előre lefoglalt bútorozott szobában tölt.
A kultúr-sokk fázis:
Frusztráció, megzavarodottság, tájékozatlanság, tehetetlenség. A látványok, a hangok, a viselkedések tömkelegét elsöprőnek, nyomasztónak, fárasztónak találod. Régi dolgok új jelentéssel bírnak, a válaszaink nem azt az eredményt hozzák, amire számítunk.
Hozzászokás:
Megtanulod az új normákat és értékrendet. Javul a nyelvtudásod, hatékonyabban tudsz kommunikálni. Az idegenkedésed csökken, az önbizalmad és az öntudatod visszatér. Kezded megint élvezni az életet és visszatér a humorod, ami a kultúr-sokk fázisban teljesen eltünni látszott.
Stabilitás:
Letelepedettnek érzed magad, megállapodottnak. Tulajdonképpen a hozzászokás állandóvá vált fázisába léptél. Képes vagy hatékonyan funkcionálni és az ausztrál életetről egy kiegyensúlyozott kép alakul ki benned.
Tünetek:
Az egyes fázisok keveredhetnek. Mindenki átmegy mind a négy fázison, de az egyes időszakok hossza egyénenként nagyon különböző lehet. A megfelelő hozzáállással, motivációval és stratégiával a kultúr-sokk kezelhetőbbé válik.
Nem várjuk és nem realizáljuk. A mindennapi élet nem olyan, mint egy-egy laza nyaralás, hanem tele van kihívásokkal: lakáskeresés, munkakeresés vagy olyan egyszerű dolgok, mint a megfelelő vasúti jegy kiválasztása és megvásárlása.
Ezekkel a helyzetekkel szembesülve az új bevándorló általánosító ítéleteket alkot mindenről, ami ausztrál: - Ezek hülyék. Miért nem így csinálják a dolgokat, ahogy jó, hanem úgy, ahogy nem jó?
A másik hozzáállás, hogy az új bevándorló saját magát érzi tehetetlennek.
Kezelési stratégiák:
A negatív hatásokat egészen jól le lehet csökkenteni, csak tudni kell a módját..."
Jocó írja Új-Zélandról:
"Gyakorlatilag az osszes baratoddal, es csaladtagoddal elveszited a klasszikus ertelemben vett kapcsolatot. Ezen kivul egy csomo mas olyan dologrol is lemondsz, amit addig olyan termeszetesnek vettel, mint a levegovetelt, es a hianya csak akkor tunik fel, ha mar kint vagy. Ha tetszik, ha nem: ez igy van akkor is, ha USA-ba mesz, meg akkor is, ha NZ-ra, vagy barhova mashova."
Lefordítva Rám:
Annak ellenére, hogy beszéltem a nyelvet, amikor ide kerültem és nem is vagyok olyan messze, mint Ausztrália, de a kultúr-sokkon én is (mi is, itteni magyar csajok...) túlvagyunk már...
Igen, hiába szép, meg szupi, meg tenger meg buli, de valami hiányzik... A megszokott! A hazai! A barátok! A család! Legszívesebben ezt az egészet úgy "cakum-pakk" átköltöztetném haza, anyuékhoz közelebb, barátaimhoz közelebb, de ha így tennék, tán önző volnék, hiszen a páromnak meg ez a megszokott, úgyhogy nincs ideális megoldás, mert valaki mindig veszít, bele kell törődni és élvezni az élet napos oldalát, gyorsan és sérülésmentesen túljutni az árnyoldalakon és akkor minden rendben van! :o)
Eufória - a lelkendezés kora:
Izgatott, lelkes hozzáállás. Az új és a régi között meglévő különbség ekkor még érdekes és szórakoztató. Ez az az időszak, amit az új bevándorló barátoknál vagy egy hotelben, esetleg egy előre lefoglalt bútorozott szobában tölt.
A kultúr-sokk fázis:
Frusztráció, megzavarodottság, tájékozatlanság, tehetetlenség. A látványok, a hangok, a viselkedések tömkelegét elsöprőnek, nyomasztónak, fárasztónak találod. Régi dolgok új jelentéssel bírnak, a válaszaink nem azt az eredményt hozzák, amire számítunk.
Hozzászokás:
Megtanulod az új normákat és értékrendet. Javul a nyelvtudásod, hatékonyabban tudsz kommunikálni. Az idegenkedésed csökken, az önbizalmad és az öntudatod visszatér. Kezded megint élvezni az életet és visszatér a humorod, ami a kultúr-sokk fázisban teljesen eltünni látszott.
Stabilitás:
Letelepedettnek érzed magad, megállapodottnak. Tulajdonképpen a hozzászokás állandóvá vált fázisába léptél. Képes vagy hatékonyan funkcionálni és az ausztrál életetről egy kiegyensúlyozott kép alakul ki benned.
Tünetek:
Az egyes fázisok keveredhetnek. Mindenki átmegy mind a négy fázison, de az egyes időszakok hossza egyénenként nagyon különböző lehet. A megfelelő hozzáállással, motivációval és stratégiával a kultúr-sokk kezelhetőbbé válik.
Nem várjuk és nem realizáljuk. A mindennapi élet nem olyan, mint egy-egy laza nyaralás, hanem tele van kihívásokkal: lakáskeresés, munkakeresés vagy olyan egyszerű dolgok, mint a megfelelő vasúti jegy kiválasztása és megvásárlása.
Ezekkel a helyzetekkel szembesülve az új bevándorló általánosító ítéleteket alkot mindenről, ami ausztrál: - Ezek hülyék. Miért nem így csinálják a dolgokat, ahogy jó, hanem úgy, ahogy nem jó?
A másik hozzáállás, hogy az új bevándorló saját magát érzi tehetetlennek.
Kezelési stratégiák:
A negatív hatásokat egészen jól le lehet csökkenteni, csak tudni kell a módját..."
Jocó írja Új-Zélandról:
"Gyakorlatilag az osszes baratoddal, es csaladtagoddal elveszited a klasszikus ertelemben vett kapcsolatot. Ezen kivul egy csomo mas olyan dologrol is lemondsz, amit addig olyan termeszetesnek vettel, mint a levegovetelt, es a hianya csak akkor tunik fel, ha mar kint vagy. Ha tetszik, ha nem: ez igy van akkor is, ha USA-ba mesz, meg akkor is, ha NZ-ra, vagy barhova mashova."
Lefordítva Rám:
Annak ellenére, hogy beszéltem a nyelvet, amikor ide kerültem és nem is vagyok olyan messze, mint Ausztrália, de a kultúr-sokkon én is (mi is, itteni magyar csajok...) túlvagyunk már...
Igen, hiába szép, meg szupi, meg tenger meg buli, de valami hiányzik... A megszokott! A hazai! A barátok! A család! Legszívesebben ezt az egészet úgy "cakum-pakk" átköltöztetném haza, anyuékhoz közelebb, barátaimhoz közelebb, de ha így tennék, tán önző volnék, hiszen a páromnak meg ez a megszokott, úgyhogy nincs ideális megoldás, mert valaki mindig veszít, bele kell törődni és élvezni az élet napos oldalát, gyorsan és sérülésmentesen túljutni az árnyoldalakon és akkor minden rendben van! :o)
No comments:
Post a Comment