Történt egy s más...

Először is bocsi, hogy nem jelentkeztem már egy ideje, de nagyon beindult az élet, sőt: túlságosan is!!!
Fáradt vagyok, fáj az összes hátizmom, meg a lábaim, meg a vállam (néha a fejem is...)

:o( Kikészít ez a kapkodás, de ez van, muszáj, mert csak felgyülemlenek az elintézni valók, az meg nem lesz jó...
Három napig takarítottam a plafontól a padlóig mindkét apartmant, hogy elő legyen készítve mielőtt elutazom és ez eléggé kifárasztott fizikailag (a tanulás meg agyilag...)
Tegnap előtt (szombaton) viszont kicsit pihentem (délután), mert itt voltak magyarországi barátaink és elmentünk együtt egyet sétálni és fagyizni, ami nagyon kellemes emlék, csak sajnos elég gyorsan el is múlt...
Vasárnap meg bérmálkozásra voltunk hivatalosak itteni barátaink legkisebb fiához tőlünk 80 km-re a Cetina völgyében lévő kis faluba, ami nagyon belelopta magát a szívembe!!! Gyönyörű hely! Van egy csodás kis temploma, ahol a bérmálkozási szertartás zajlott (nagyon szépen!!!), aztán elmentünk hozzájuk ebédelni és sütöttek két bárányt is (végignézem - sajnos - :o( - ahogyan készítik őket elő és forgatják a parázs felett...) Viszont nagyon ízletes volt már a sokkom után... :o) Ante elvitt minket kicsit kirándulni, megmutatni a környéket (egy nagy tavat, meg a Cetina folyó kis ágait, és még forrásvizet is ittunk!!!) Nagyon tetszett!!! El is határoztuk, hogy ide majd érdemes biciklit hozni és felfedezni a környéket!!!
(Akkora zuhi van, dörög-villámlik, hogy most itt ki is lépek, befejezem, mielőtt idecsap a villám!!!!) :o(

...A tegnapi vihar az ország több pontján komoly károkat okozott, de nálunk hamar lecsillapodott... A viharnak köszönhetem, hogy lett egy kiscicám! :o) A nagy dörgés-villámlás közepette hangos sírás hallatszott a szomszéd udvarból és egy ázott kiscica volt az! Keservesen sírdogált, úgyhogy gyorsan zoknit, cipőt vettem a lábamra, beleugrottam a kapucnis melegítőfelsőmbe és kirohantam egy régi törölközővel a kis ártatlanért! Jaj, nagyon édes (pedig nem vagyok macskapárti! Toxoplazma stb. inkább kerülöm őket, de ez már a 2. cica akiért majd megszakadt a szívem (az első a törött lábú... Ha jól emlékszem írtam róla vagy nem??!!) Szegénykét behoztam, megtörölgettem, aztán begyűjtöttem az összes létező üdítőskupakot és "jéghokibajnokságot" űztünk a járólapon!!! :o) Adtunk neki egy kis tejcsit is, de nem nagyon értette hogyan is gondoljuk ezt??!! :o) Azt hittem nem is tud még inni szegény... Éjszakára elbúcsúztunk, kivittük a terasz alá egy kiskosárba, ami ott áll (no persze a törött lábú nagymacs volt épp benne, de betettük a kicsit is mellé, reménykedve, hogy nem fogja bántani a nagy...)

Ma reggel 6-kor az ismert sírásra ébredtem... Nagymacs sehol, kicsikém meg a citromfa alatt gubbaszt tök egyedül a sárban... :o( Hmmm... Maradjak kint vagy hozzam be magammal??? Behoztam... Egy órát nyafogott, játszadozott a párom székről lelógó ing ujjával, amit mára készítettem ki neki, aztán felugrott a kis bestia az ágyra és miután vagy négyszer letettem és visszaugrott, hát hagytam, hadd jöjjön fel... Befészkelte magát a karomra és elszunyált... :o) Aztán amikor a Rudi elindult dolgozni kiraktam, de jött utánam ezerrel, ahogy szedtem be a ruhákat, úgyhogy egy cipősdobozt kibéleltem neki és bent van... Egyelőre... Aztán nem tudom mi lesz szegénnyel, mert nekem hamarosan el kell utaznom, Rudi meg nem ér rá babusgatni...

:o( Ja! És a lényeg! HALAT APRÍTOTTAM FEL NEKI, AMI TEGNAPRÓL MEGMARADT ÉS ETTE!!! Mit ette? FALTA!!! Én meg azt hittem, hogy még inni sem tud... :o)

Na ennyit erről, megyek tanulni, aztán kiteregetem az ágyneműt, amit mosok (mert holnap reggel már nem tervezem magunk közé venni a cicát, aztán majd kiderül mi lesz...)

Holnap megyek kozmetikushoz, csütörtökön megint tanulás, pénteken takarítok, csomagolok, be kell még vásárolni néhány dolgot, aztán szombat este indulok EUrópába! :o)