Friday 28 December 2007

Karacsonyi Szeretethimnusz (vice-versa...) ♥♥♥

Az alabbi sorokat egy olyan Embertol kaptam, akinek a velemenye mindig szamitott es aki nagyon-nagyon sokszor segitett az eletben jotanacsaival, vagy pusztan azzal, hogy meghallgatott, amikor arra volt szuksegem... Elturte a hulyesegeimet is neha, de nem tavolitott el Onmaga mellol soha! Meg akkor sem, ha a kilometerek hosszuak amelyek fizikailag elvalasztanak minket es meg akkor sem, amikor az ido neha tul rovidnek bizonyul, es nem tudunk olyan surun talalkozni, ahogy szeretnenk... Az alabbi nehany sor a legszebb Karacsonyi ajandek amit az iden kaphattam, mert raebresztett jo nehany dologra! Nem "osztott ki" a hulyesegeim miatt, amik talan nem is ernek annyit, mint ahogy "felfujtam" az egesz dolgot az elozo 2 bejegyzesemben, viszont eljuttatott hozzam olyan uzeneteket, amikre most - ahogy idonkent eluralkodott rajtam az "ego" - szuksegem van! Ezuton KOSZONOM! Szivbol koszonom!
Mindenkinek kivanom, hogy legyen legalabb egy ilyen igaz Baratja, aki valoban igaz es oszinte, nem csak akkor amikor olyan kedve van... Ez a Baratsag tartos, semmi nem szakithatja meg, senki es semmi nem tavolithat el minket egymastol!
Azert masolom ide ezeket a szamomra sokat jelento sorokat, hogy masok is kiszurjek belole az Onmaguknak szolo uzeneteket! Remelem masokat is legalabb annyira megerint, ahogy engem!
Meg egyszer koszonom, kedves Baratnom! Legyenek az en soraim a viszont-ajandek Neked, nehany sor a halarol es szeretetrol, amit Irantad erzek! Tudd, hogy mindig szeretettel gondolok Rad, meg ha nem is irok azonnal vagy sokaig, de nincs sok ilyen ember, mint amilyen Te vagy, ugyhogy ezert kulon halas vagyok a Sorsnak, a Joistennek, hogy Utamba hozott Teged es megtartott ezen az Uton hosszu eveken at es meg azokon is tul...
"Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad."
Ugye milyen szep szavak ezek? Engem nagyon meghatottak, szivemig hatoltak...
A kovetkezokben kimasolom azokat a szavakat is, amik nyugodtan lehetnenek itt a blogban, mint "kommentek", de mivel nem lettek, hanem emailben erkeztek, de soha az eletben nem akarom oket elvesziteni vagy kitorolni, ugy gondoltam beirom ide, itt talan orokke megmaradnak es mindig visszaolvashatom oket, ha megint ram torne az "ego" vagy az anyos-utalas idoszaka...
"...Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó: hogy még nagyon fiatal vagy, a rossz: hogy nem vagy elég bölcs. Rám ez pont fordítva igaz. Szóval, szerintem nem volt 100%-ig igazságos a karácsonyi sérelmed, még jó, hogy a legutóbbi bejegyzésben korrigáltál, mert már komolyan elkezdtem aggódni. Nem akarlak ilyen "én a helyedben"-kezdetű mondatokkal bombázni, de sokkal jobbanjársz/jártok ha a jót keresed bennük. Emlékezz csak vissza milyen bőkezűek voltak az esküvőtök után... jobb lett volna ha akkor adja a felét (és még annak is örültetek volna) most meg kaptok pár kisebb-nagyobb apróságot? Egyetértek Veled, hogy nem kell a továbbiakban nagy ügyet csinálni az ünnepi ajándékozásból, de nem jó ha ezt csak bosszúból teszed, azért mert most sértve vagy, akkor jó, ha ezt meggyőződésból, jószándékkal vállalod és figyelmességgel, kedvességgel helyettesíted! Higgy nekem, én ezeken az érzéseken már átestem és megokosodtam. Az én Apósom, ha meglátogattuk őket, mindig a garázsban volt, üdvözölt minket és csak enni jött be (nálunk tudod nincs tenger, ahova kihajózhatott volna, pedig jobban örültem volna ha egy kis hallal érkezik), majd újra kiment... De ez nem nekünk szólt, hanem az ő családi kapcsolataiknak.... meg különben is, ő ilyen volt, meg alapjában mostanra, a betegségben is ilyen maradt. Szerintem ezért nem kéne rá haragudnod! Téged az minősít, hogy Rudi nem hajózott ki! Ne hagyd, hogy békétlenség költözzön a szívedbe,emelkedj felül ezeken az apróságokon és hidd el, hogy szeretnek. A szeretetnek többféle/ezerféle arca lehet, ne vond kétségbe, hogy az övék is egy a sok közül..."

No comments: