Boldogabb es szebb Uj Evet...

Megõriztük a Hitvallást s az Ígét

századokon át, tisztán és híven.

De csak könyvekbe zárva! -mert szívünktõl

nyelve, szelleme már - már idegen.

Nem éljük, amit vallunk, (mint az õsök)

útunkban a Lélek már nem vezet.

Bár mindnyájunk közös célja a Béke,

de utána a Pénz s az Élvezet.

Üresedik a templom, nincs imádság

asztalnál, ágyban, üzemben, mezõn.

Isten népére nem ismerhet immár

bennünk a világ. Rosszul áll a pör:

vádjait szaporítja ellenünk

sokmillió "Minõségi Ellenõr".

Úszunk az árral, számunkra is sorra

ezrével nõnek az uborkafák,

s kapaszkodunk, mert nagy erõvel vonz a

fösvény, úrhatnám kispolgáriság.

A multhoz képest hol van a minõség?

Hiába van papiron igazunk,

hiába mondjuk tisztán az Igét ha

a cáfolata sokszor mi vagyunk!

Bizony, bizony a "Semper reformari"

ideje jött el s elsõsorban ránk!

nem szekta, "izmus", Róma most a kérdés:

bennünk lobbanjon újra fel a Láng,

a szent Láng, ami õseinkben égett,

mitõl sok fásult szív tüzet fogott

s áldozva szolgálták a hazát s népet,

szerények, tiszták voltak, s boldogok.

Itt az idõ, hogy a Lélek vezessen

s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:

nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak

majd református reformáció!

/Bódás János: Református reformáció/