Hulye vagyok... :o( Tudom. Vagy hulye, vagy hiper erzekeny, vagy a ketto kombinacioja: hiper-hulye... :o( Bocsi, hogy most ezt irom, de ez a realitas, nem vagyok en sem allandoan jokedvu, meg ha a blogbejegyzeseim nagy reszeben igyekszem is onmagamat adni, humorral fuszerezni, hogy ne csak puszta tenyeket kozoljek, ne csak nyers infokat rolunk, hanem lelkeket is erintsek es egy kicsit mosolyra fakasszak, es ha csak egy picit is osszejon ez a vagyam, akkor maris boldogabb vagyok... :o) Ma viszont... Hulye vagyok... :o( Este indulok haza Magyarorszagra busszal, egyedul... Nagyon-nagyon varom mar, mint irtam is, de sajnos a keresztem megint nyomja a vallamat nagyon... :o( Reggeltol felvaltva vagyok extazisban es depresszioban, ujjongasom konnyekkel valtakozik, mert orulok is meg felek is... Ezert mondom, hogy ez hulyeseg, ez nem normalis, ami velem tortenik minden alkalommal, amikor egy picit hosszabb idore szetvalunk a kedvesemtol... (Persze ez olyankor is elojon, amikor visszafele jovok es anyuekat hagyom otthon hosszu idore...) Foleg a felelem resze... :o( Olyan rossz igy... Ezt csak az tudja, csak az ertheti meg maximalisan, aki ugyanabban a cipoben jar, amelyben en... :o( Meg egyszer bocsi, nem kell ezt vegigolvasni, mert igazabol nem is a blogba szantam, de talan konnyebb lesz, ha kiirom magambol... Nyugodtan at lehet ugrani, nem haragszom meg erte... Viszont muszaj irnom, mert megorulok... Egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy ez a helyzet tenyleg normalis es masokkal is elo szokott fordulni vagy nalam van valami extra agybaj, ami miatt en igy felek a vilagban??? Na jo, azert annyira nem, de amiota ketten vagyunk azota sokkal jobban elojon... Annyi rosszat hall az ember a Hiradoban nap mint nap, olyan szornyu dolgok tortennek varatlanul, hogy mar tenyleg ugy kellene elni minden napunkat, hogy maximalisan kihasznalni jo dolgokra, sokat egyutt lenni azokkal, akiket szeretunk, jot tenni masokkal es nem valni szet egy napnal hosszabb idore, mert lehet, hogy pont akkor lesz valami baj... Valami vegleges, amit nem lehet visszaforditani, meg nem tortentte tenni... :o( Neha jo, hogy nem tudjuk elore az orat, de neha jo lenne tudni, akkor nem kellene ugy bucsuzni mindig, mintha ez volna az utolso... Most itt bogok, lehet aztan rohogni fogok megint az egeszen, ha epsegben visszaterek es kozben a dragam is ugyanugy itt lesz, ahogy hagytam, sot, meg meg is lep, mint a multkor, hogy nem kell egybol takaritanom, hanem szepen kitakarit mire megjovok... :o) Na de addig meg el kell telnie jo nehany napnak, amiket nagyon varok es vagyok mar a csaladomra is meg a barataimmal talalkozni, erre tessek: itt bogok es ossze-vissza cikaznak a fejemben a hulyebbnel hulyebb gondolatok, amik egyszeruen nem akarnak elmulni, meg igy sem, hogy elolvastam ezer konyvet a gondolat teremto erejerol es tudom, hogy nem szabad semmi rosszat gondolni, mert azt bevonzzuk az eletunkbe es emiatt merges is vagyok magamra, hogy a francnak nem tudom iranyitani a gondolataimat es nem kepzelni be ilyen hulyesegeket!!! Ilyenkor, utazas elotti este sosem alszom, nap kozben mielott elindulok ezerszer elmondom a ferjemnek, hogy nagyon-nagyn szeretem es ha par nappal elotte ram ordit, hogy miert nem tudom megjegyezni, hogy kisebbe kell kapcsolni, ha lelassul a kocsi, akkor sirok es mondogatom, hogy neeee veszekedjunk, mert par nap mulva elutazom, es, es, es... Es felek, hogy ha valami tortenne velem, majd banni fogja orok eleteben, hogy az utolso napokban fajdalmat okozott, ideges volt... :o( Valahol olvastam, hogy mindig ugy kell elni, mintha masnap mar nem ebrednenk fel, most van itt az ideje, hogy elmondjuk amit el szeretnenk mondani a szeretteinknek, hogy irjunk a baratainknak, mert aztan ha hirtelen jon a baj, akkor mindenki azt mondja, hogy "Szegeny, nem is hitte volna, es meg el sem tudott bucsuzni..." :o( Szerintem az az ember a legboldogabb, aki a halala pillanataban nem bankodik, nem szomoru, hanem nyugodt szivvel at tud menni a masik oldalra, mert tudja, hogy amig volt ra lehetosege, maga az elet, azt ugy elte, ahogy kell, nem masoknak megfeleve, megalazkodva, nem a penz utan hajtva folyton, hanem olyan emberek koreben, akikkel jol erezte magat es akik szerettek es akiket o is szeretett...
...Ut kozben is probalok a buszban ugy figyelni, mintha nagyon szamitana, hogy en is nezzem az utat (holott kozvetlenul nem tudok hatni a soforre, de remenykedem, hogy az en figyelmemen keresztul o is eberebb marad es nem alszik el veletlenul... Tobbek kozott ezert sem sikerul nekem aludnom ut kozben, mert azert ekkora bizalmam nincs az idegen soforokben, viszont van az Orangyalomban meg a Joistenben, de megis mindig bizalmatlannak tunok az ilyen panikrohanokkal, depizessel... :o( ) Sajnalom, de ez van... Egyszer regebben egy kartyaveto asszony azt mondta, hogy hatalmas energiakat es oriasi vedettseget kaptam... Eppen ezert nem kellene felnem, mert ami meg van irva a nagykonyvben, azt ugysem tudjuk elkerulni, de az erme masik oldalara azt is mondta, hogy nagyon kell dolgoznom azon, hogy minden helyzetben abszolut hittel rendelkezzem es ne feljek! A sorsfeladatom (az egyik) pedig ez, es ezt ugy fogom megtanulni, hogy kedves es szeretett emberek kerulnek tolem tavol es minden ilyen elvalas fajdalmaban meg kell talalnom a hazavezeto utat a Teremtomhoz, Istenhez... Na most akkor en mit higgyek el??? Ez a ket dolog igy egy forrasbol azert mast is osszezavarna, nem? Mondjuk igen, jobban szeretek inkabb abban hinni, hogy minden rendben lesz, mert vigyaznak rank odafentrol es senki el nem mehet innen a Foldrol, amig nem teljesiti a feladatat, de honnan tudjam mi a feladatom??? Ki tudja, hogy csak annyi, hogy valakit megtanitsak szeretni es valakiket mosolyra fakasszak vagy valami tobb, pl. hogy majd most elvezzem, hogy uj munkam lesz ho vegetol aztan majd egy nap anya leszek? Vagy meg ennel is tobbet kell megtapasztalnom? Az is bele van irva a Nagykonyvbe az en oldalamra, hogy meg nagymama is legyek egy nap vagy talan dedi is??? Remelem igen! A remeny hal meg utoljara azt mondjak.. Meg jo, de remelem, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi meg a remeny elott... :o(
Hulye vagyok... Mast erre nem tudok mondani... Meg annyit, hogy igyekszem lenyugodni, de ez az erzes hullamokban ram tor neha es teljesen kizokkent a hetkoznapokbol, nem tudom maximalisan elvezni, atelni amit eppen csinalok... :o( Ha kulon vagyunk, mindig arra gondolok, hogy vajon a dragam jol van-e, nem beteg-e, nem tortent-e vele valami rossz??? Neha ha megzorren valami, mar hivom, hogy jelentkezzen, hogy mi ujsag vele, mert titokban felek, hogy mar nincs itt es a zorejek a "jelek" amikkel ezt tudatja velem, hogy eljott elbucsuzni... Jaaaj!!! :o( En, pont en, a - latszolag - orok optimista! En, aki tobbet nevetek, mint barki a kornyezetemben, en akinek mindig mindenre van pozitiv magyarazata, aki ha a halal szoba kerul valahogy mindig tudom es tudatom, hogy semmi nem mulik el, soha nincs vege, csak megvaltoznak a dolgok, atalakulnak, az emberek ugyanigy, mert ebben is hiszek, hogy valahol vagyunk a halal utan is... Mindezek tudataban nyugodtabb tudok lenni, de ahhoz jol el kell ezeket ismetelni onmagamnak is, ha kell, csak az a baj, hogy magamnak nehezebb elhinni, mint ha valaki mas mondja nekem, pedig olvasom ezer konyvben, hallom sok helyrol, azoktol, akik hasonloan hiszik a dolgok alakulasat, megis bedepizek mindig... :o(
Na jo, ezt most jol kiirtam magambol, mar konnyebb is, nem is bognek, ha kozben nem enekelne a Ruzsa Magdi szomoru szamot a hatterben... :o( Azt hiszem, nem is farasztalak mar tovabb Benneteket az ilyen "belso dolgaimmal", es nem is tartozik Ratok kulonben is! :o) Ugyhogy most nyomas innen a geptol everybody! Tunjetek a szeretteitekhez es mondjatok meg a szuleiteknek, a parotoknak meg a gyerekeiteknek, hogy mennyire szeretitek oket es milyen sokat jelent, hogy vannak!!! Most azonnal! Nem majd kesobb, nem holnap, mert a holnap olyan messze is lehet, hogy akar sosem jon el... (Lasd: olyan korlevelek, e-mailek, amelyek ilyenekrol szolnak es rengeteg ilyet kaptam, hogy megtanuljak ugy elni, ahogy kellene, nem sporolva sajat magamon, nem tartogatva semmit egy kulonleges alkalomra, hanem igenis elvezni minden percet, mert az eletunk homokoraja pereg es neha tul hamar lepereghet ugy, hogy mar nem forditjak meg nekunk... :o(
En is megyek most innen, megcsinalom a kapros-turos pitet, hogy ne ugy menjek el hosszu idore, hogy meg egy ebedet sem utottem ossze a dragamnak...
No comments:
Post a Comment