"Csodalatos" anyosom...

...Mar-mar azon lepodtem meg amiota ujra itthon vagyunk, hogy kedves anyosomnak meg nem sikerult semmi olyat mondani, amivel kihozna a sodrombol, erre tegnap "vegre" osszejott neki!!! Harom (3) nap kellett hozza! Pedig voltunk fent naluk ebedelni is es jol eldumalgattunk, sokat mosolyogtunk is meg minden es teljesen jol ereztem magam, gondolvan, hogy jaj de jo, "megnormalisosodott"!!! Erre tegnap, etetjuk delutan a cicakat egyutt az udvaron, tovabbra is jokat beszelgetunk (sok marhasagrol is, amikre regen "ugrottam", de ezekre mar immunis vagyok...) es megint csak dobbentem es dobbentem, hogy "Jee! Ez a no megvaltozott!!!", aztan befejeztuk a macskazast es szepen elindultunk a hazba es a lepcson anyos derult egbol belefog a mondokaba ekeppen: "Jaj, nekem annyira nehez volt, hogy nem voltatok itt! Ugy hianyoztatok! Szamoltam a napokat, hogy mikor jottok haza..." (Ekkor meg mosolyogtam, gondolvan, hogy milyen aranyos, na de a dialogus folytatasa igazan sziven dofott...) Aszongya: "Na es te?" Neztem ra, mint a birka egy pillanatig, mert valahogy nem mertem elhinni, hogy tenyleg "az" erdekli-e, amit sejtettem...) Mondom: "Mit en?" Erre a kes: "Neked is nehez volt, hogy itthagytal minket? Hianyoztunk neked?" Mindehhez mosolyog, en meg mar nyelni sem birtam a gomboctol a torkomban... Mondom neki: "Most mit var, hogy mit valaszoljak erre???" Es szerencsere az ajtom elott alltam es bementem... Sikeresen elbaltazta az egesz delutanomat, ezzel a meggondolatlan lelekbe-taposassal, persze nem vehetem erte a fejet, mert mindezt joindulatbol mondta biztos megint, mert hat azzal is, hogy hianyoztunk azt bizonyitja, hogy mennyire szeret, es akkor igy eltolja a dolgokat egy szempillantas alatt... Bogtem, mint a hulye, a zuram meg idegeskedett, hogy mi a fenenek veszem a szivemre az anyja hulyesegeit, aztan azzal zartam le a dolgot, hogy gondolatban lejatszottam, mennyire beszolok neki es azt is elkepzeltem, ahogy sir es mondogatja, amit mindig szokott, hogy: "O ugy szeret minket blablabla", de en erre nem reagalok, hanem megfordulok miutan elmondtam amit akartam es kimegyek... Hadd sirjon o is egy kicsit, ha engem nem sajnal, akkor en sem ot! Na de persze ezzel az egesszel az a baj, hogy csak az en fejemben zajlik, hogy igazabol ugyelek ra, hogy ne vegyem fel az ilyen hulyesegeket a sajat lelki nyugalmam miatt, de ezzel tegnap megint egy idore helyrevagott lelkileg es aztan majd csodalkozik, ha ujra jon az az idoszak, amikor eltavolitom fokozatosan magamtol, mert ilyen embernek en nem is kivanom a tarsasagat! Hat van ennek a nonek egy csepp esze??? Hiaba mondogatja, hogy igy szeret meg ugy szeret, amikor a tetteivel mast mutat es ha osszeszamolnam a kezdetektol, egeszen biztosan tobbet szenvedtem miatta, mint amennyire ereztem volna az oszinte szeretetet!!! Anyukam! O tud szeretni! Meg a Marcsim! O is! Ha megolelnek, az oszinte!!! Szivbol jon es ezt erzem, de ez a no!!! Allandoan mondja, hogy o mindent megtenne ertunk, hogy o mennyire szeret, de elajulni attol szoktam leginkabb, amikor megcsokolja a kezem!!!!!!!! Igen! Ilyeneket csinal!!! Lehajol es ket kezzel megfogja a logo kezeimet es megcsokolgatja parszor, ami nekem olyan kinos, hogy legszivesebben elszaladnek onnan! Mi a francnak kell sajat magat igy megalazgatnia??? Aztan ha meg beszolunk valamit, akkor bog, de szerintem az jo neki, mert mintha igazan szeretne martir lenni es szenvedni... Na de ki mint vet, ugy arat, nem igaz? En tisztelem, mert idosebb, igy komoly pofazast nem produkalok elotte es magam miatt sem fogok idegeskedni, mert nem erdemli meg senki, hogy en belebetegedjek valakinek az egoista jelleme miatt, de egy biztos: se komolyabb tarsalgas, se kozos seta, se barmilyen jellegu erdeklodest reszemrol fele nem fog latni, csak annyit, amennyit muszaj! Ilyet kerdezni tolem, aki otthagytam a hazamat, a csaladomat, a barataimat es evente ketszer lathatom oket egy rovidke kis idore, ami semmire sem eleg, es meg ilyet mer remelni, hogy nekem nagyon nehez volt nelkule!!! Hogy kepzeli, hogy abban a par napban meg arra fogok idot pazarolni, hogy egyaltalan gondolok ra!!! Orulok, ha nem latom es nem hallom a szinjatekait!!!

Emberek: nagyon kivancsi vagyok, hogy kinek mi a velemenye... Ugyhogy legyszi, irjatok igy vagy ugy, de komolyan erdekelne...

A Dorka mar megmondta: szerinte ott a lepcson akkor azt kellett volna mondanom neki, hogy "Igen! Nagyon hianyzott, mivel sokkal jobban szeretem Magat, mint az Anyamat es a hazamat is utalom, de itt imadok lenni a legjobban!!!" ...Es akkor talan rajott volna, hogy hulyesegeket beszel...

Tegnap elott meg egy randa gyurut hozott nekem, hogy ez emlek az apukajatol, mire en nem akartam elfogadni, es elmagyaraztam neki, hogy akkor tartsa meg, mert ez az o emleke, nem az enyem! En nem is ismertem ezeket az embereket!!! Erre azt mondja, hogy o ezt nekem javittatta meg, mire en, hogy nekem akkor sem kell, mert nem fogom ugysem hordani! Erre eroszakkal nyomja vissza a tenyerembe, hogy fogadjam el!!! ...Igy hat elfogadtam, de hozza tettem, hogy azt ne varja, hogy az ujjamon fogja latni! Azota is ott van a huto tetejen, ahol adta... Most mondja meg az ember: ezek normalis dolgok??? Szerintem nem... :o(