Mammer, babanapok es a mai meglepetes...

...Tudom, mindenki varja, hogy megirjam, mi ujsag anyos pajtival meg velem, ugyhogy ezzel kezdem: beszoltam! :o) Na jo, nem olyan nagyon, de tegnap mielott elmentem otthonrol (vendegsegben voltam a Miramnal...) lattam, hogy anyos a kishazban van, mert nyitva volt az ajto... Halat pucolt epp, es szeles vigyorral fogadott, meg a kovetkezo mondattal: "Hat itt vagy! Mar azon torom a fejem, hol ez az en Monikam, nem is lattalak meg ma!" (Mindekozben delelott fel 11 van...) En csak neztem ra, egy pillanatra meginogtam, mert vegul is fogalmam nem volt mi a jobb: ha kussolok, vagy ha igenis tudatom vele, hogy tegnap nagyon a szivembe mart es sirtam is miatta megint! Vegul belevagtam: "Olyan jo volt tegnap beszelgetni egy nagyot amig a cicakat etettuk..." - Hatasszunet... - ami alatt mammer mosolyog es lathatoan happy, hogy ezt mondom, na de mielott megszolalt volna, igy folytattam: "Csak sajnalom, hogy egy pillanat alatt elrontott mindent a vegen..." Majd kozoltem teljesen higgadtan (pedig azt hittem, hogy bogni fogok megint...), hogy sirtam es ne akarja, hogy jobban szeressem, mint a sajat anyukamat es hogy kepzelte, hogy abban remenykedik, hogy abbol a keves otthoni idobol is pont RA fogok gondolni!!! Erre azt mondta, hogy o nem akart semmi rosszat mondani ezzel es eppen ezert telefonalt csak egyszer amig otthon voltunk es miert nem szoltam tegnap ra! Mondom neki, hat azert, mert szohoz sem tudtam jutni, de ugy latszik neki fol sem tunt akkor, hogy ez mennyire erzekenyen erintett! Aztan ujra az igy szeretlek, ugy szeretlek jelenet kovetkezett, majd kinyujtotta felem a karjait (vagy inkabb csapjait!) es azt mondja: "Gyere ide, hadd csokoljalak meg!" En meg szigoru keppel hatarozottan jeleztem a karjaimmal es ki is mondtam nyomatekosan, hogy: "NEM! Nem kell olelgetes! Semmi ertelme nincsen!" Es elmentem... Na de aki mar tud egy par anyosos sztorimrol, gondolom sejti, hogy ma minden ugy megy tovabb, mintha mi sem tortent volna: anyos nem hozta fel tobbet a temat, en sem, abszolut joszomszedi viszonyunk van (pl. jott ma diot kerni a szokasos sutijehez, mert csak azt tudja meg a diotortat, ami unnepekkor lep csak szinpadra...) Namarmost: en sem beszelek tobbet rola... Megkoszonom a sutit amikor kesz lesz, ahogy o is megkoszonte szepen a Gulyas Fixet meg a folyekony edesitoszert amit ma adtam neki, ugyanis egesz nap oriasi konyhai leltart tartok es szortirozom ki azokat a dolgokat, amikre nincs szuksegunk... Ezek kozul van olyan, amibe befeszkeltek a molykukacok es kidobando, a masik valtozat pedig az "ami meg anyoseknak jol johet"-doboz... Na de terjunk vissza anyosra meg egy gondolat erejeig: o maga tehet arrol, ha most meg annyit sem fogok vele foglalkozni vagy barmit megosztani vele, mint eddig, ugyhogy sajat maganak koszonheti, ha esetleg elegedetlen lesz velunk... Mas megoldas nincs, igy kell vele... Kulonben meg nagyon koszonom a sok oszinte velemenyt, amit irtatok! Sokan azt irtatok, hogy o mar ebben a korban ugysem valtozik, ugyhogy nekem kell lejjebb hagynom az erzekenysegembol es ecceruen levegonek venni es nem hallani az ilyen elszolasait... Legyinteni, valaszolni valami kozhelyes hulyeseget, de nem agyalni napokig azon, hogy ezt meg miert kellett most neki megint mondania vagy tennie... Aztan erdekes volt a "szegeny en" tipusu martir ember szemelyisegleirasa, ami tisztara anyosra vall!!! Akinek van kedve, vesse oket ossze: "A szegény én mindig úgy érzi: nincs elég ereje ahhoz, hogy tevékenyen viszonyuljon a világhoz, ezért együttérzést erőszakol ki, így irányítja önmaga felé az energiát.
Ha a hallgatás taktikáját választja, elcsúszhat a zárkózott típus felé, de a szegény én mindig gondoskodik róla, hogy hallgatása ne maradjon észrevétlen.
A szegény én mindig borúlátó; aggodalmas arckifejezéssel, sóhajtozással, reszketéssel, sírdogálással, semmibe meredő tekintettel vonja magára a figyelmet; kérdésekre lassan válaszol, és előszeretettel ismétli el kétségbeejtő drámáit, válságait.
Szeret utolsó lenni a sorban, és szeret mások javára lemondani.
Kedvenc kifejezése ez a két szó: Igen, de..
Kezdetben a sebezhetősséggel hódít: azzal, hogy segítségre szorul.
A megoldások azonban nem érdeklik; ha gondjai megoldódnának, elveszítené energiaforrását.
Kiszolgáltatottként viselkedve minden lehetőséget megad arra, hogy tárgyként kezeljék, később viszont megsértődik, amikor áldozatait természetesnek veszik.
A szegény én azzal tartósítja áldozati mivoltát, hogy olyan embereket vonz maga köré, akik megfélemlítik. (erőszakos férj, zsarnoki főnök) ..." A masik dolog, amit mar regebben is eldontottem, de most meg inkabb: ha jon a baby, anyoskam majd akkor fogja megtudni, ha eszreveszi! Mindezt "onvedelembol", nem azert mert szemet vagyok vagy mittudomen, de muszaj lesz igy, mert kulonben 9 honapon at amikor csak meglat (marpedig az ilyen nulladik tipusu talalkozasbol viszonylag sok lesz, leven, hogy egy fedel alatt elunk...) lehajol es csokolgatni fogja a hasamat!!! Fujj! Na, ezeket a lepeseket tettem az ugy erdekeben, de egy biztos: en nem fogok megorulni, azert annyira vagyok mar fejlett, hogy tudjam, meddig engedhetem es hol van a hatarvonal! Ha meg neha megis gyoz a hulyesege es felidegesitem magam valamin, majd ugy veszem, mint egy megoldando spiritualis feladatot, amit nem veletlenul kaptam es o sem veletlenul kapott ide engem... Valahogy hatassal vagyunk egymasra es oszinten remelem, hogy tenyleg minden igy van jol ahogy van, hiszen a Joisten ugyis gondoskodik rolunk... Rosszat meg biztos nem akar senkinek sem...
Mas: holnap megyunk a varosba bababorzere! Igazabol nem is borze, hanem valami babak, mamak es kismamak napja, ami matol tart 3 napon at, mindenfele szines programokkal, rengeteg kiallitoval, babaszepsegversennyel, ilyen-olyan eloadasokkal, bemutatokkal, autosulesekkel meg babakocsikkal... Bovebben akit erdekel es eleg kozel van, hogy el tud jonni: http://www.danibeba.com/ Ugy bukkantam ra tegnap az ujsagban a reklamra, ugyhogy egybol eldontottuk, hogy itt a helyunk, hogy kicsit baratkozzunk az arakkal meg az egesz legkorrel, mert mostmaraztan jo lenne ha nem kellene ataludnunk minden ejszakat nyugalomban... :o)

Mas: ma meglepetest kaptunk!!! Draga Marika Kanadabol kuldott egy kis meglepit, amit ezuton koszonunk nagyon szepen es igerem itt es most, hogy bovebben is irok mindennel kapcsolatban a hetvegen! ♥ Marikara biztos emlekeztek... Nemreg toltott nehany napot nalunk... Ma pedig az egyik mellekelt foton lathatjatok mivel lepett meg! Jot nevettunk (nem kinevettuk, hanem a kedvessege mosolyt csalt az arcunkra!), amikor meglattuk a Canada-s meg Vancouver-es hutomagneseket es a kedves pici boritekot ami egy 100-ast tartalmazott, a boritekra meg azt irta: "Pici cicaknak orvossagra" Marikam! Egy Angyal vagy!!! Hamarosan visszuk pici cicakat oltasra, ugyhogy befektetjuk a kuldemenyedet is! :o) Az anyosnak cimzett kepeslapot is atadtam neki, nagyon orult!!! :o) (Irok majd sokat a hetvegen!) ♥♥♥
Mas: csinaltam a mai bejegyzeshez az elobb nehany fotot kint az udvarban. A kovetkezoket lathatjatok: ernek lassan a mandarinok meg a citromok (hurra!), a Mammer es Fia Kerteszeti Kft nemreg ultetett kaposztai, karfioljai, mangoldja, hagymaja stb. szepen novekszik es aposek a kiskertet be is keritettek "macskabiztos" haloval :o), aztan van kep a cickanyokrol akik mar nehany napja kikerultek innen (azota is szelloztetunk...) mivel szep ido van es mar egesz ugyesek, na es a mai meglepetesrol is van egy kep meg a teakollekcionkrol, mert mar nem kavezom, csak teazok, a kep meg csak azert lett, mert olyan szep szines! :o)

Vegezetul, aki lemaradt a capatamadasrol, itt olvashat rola magyarul: http://www.hirszerzo.hu/cikk.capa_tamadt_a_buvarra.82287.html

Megjegyzes a sztorihoz: tenyleg capa volt es igenis van az Adriaban, ugyhogy csak ne legyetek tul batrak es ne furodjetek verzo sebekkel, avagy ne buvarkodjatok szigonypuskaval, ahogy szerencsetlen pasas aki most porul jart, mert ha ver van, jon a nagy feher!!! Ugyhogy ovatosan!!!
Most bucsuzom... Mindenkinek kuldok egy nagy puszkot es igyekszem hamarosan ujra irni... (Nem unjatok??? :o))