500 000 azaz fel millio!!! :o)

...ami sajnos nem penzben ertendo osszeg, hanem kilometerben! 1986-os "szuletesu" feher paripankban (rendes neven: 2-es VW Golf), tegnap este a varosbol hazafele jovet a rengeteg 9-es egyszer csak nullakra valtott es meg kellett allnunk megorokiteni az oraallast, mert nem surun latni ilyesmit... :o) 500 000 kilometert tett meg ez a jargany, amiota letezik, ami nem semmi es meg mindig hasznalatban van!!! :o) (Probaltam kiszamolni, hogy ebbol a sok kilometerbol hanyszor jutottunk volna el Ausztraliaig meg vissza, de feladtam! Belefajdult a fejem!) :o)

...Regen jelentkeztem, mert nem volt kedvem irni az utobbi napok esemenyei miatt... :o( Ujabb cicank tavozott a tuloldalra egyik naprol a masikra... A szurke kiscica, a megmaradt 3 kozul... :o( Szombaton meg korulottunk jatszott, amikor a citromot szureteltuk, vasarnap evett, hetfon reggel mar nem akart enni semmit... Ugyhogy behoztam a lakasba es aprankent, fecskendovel probaltam neki adagolni a joghurtot, de allandoan csak hanyt es hanyt es egyre gyengebb lett... Hetforol keddre ejszaka felvaltva (vagyis inkabb egyszerre...) ugyeltunk, alig 2*1 orat sikerult aludnunk reggel 6-ig... Eloszor azert imadkoztunk, hogy gyogyuljon meg es legyen jobban reggelre, de annyira keservesen nyuszitett es szenvedett, felnyuszitett, amikor kezbe vettuk (a hasa nagyon fajt...) es aztan ahogy neztuk, hogy egyre kevesebbet mozdul, egyre kevesebb az ereje es forgattuk, csereltuk alola a vizes parnakat, egyszer csak azert kezdtunk el imadkozni, hogy jojjenek mar erte, hogy ne szenvedjen tovabb, mert lattuk, hogy nincs remeny... :o( Kicsi sotet bogarszemekkel meg egyszer ram nezett es egy alig halhatot nyavogott, mintha azt mondta volna, hogy "segits!", de lehet, hogy azt mondta: "Viszlat..." :o( Egesz ejjel egett egy mecses a szobaban, minden rezdulesre felkeltunk, megneztuk, ha hanyt, rendet tettunk, aztan fel 6-korul az oldalara fektettem es meg egy kicsit neztuk, ahogy veszi szaporan a levegot, nagyon nehezen, aztan eloltottam a lampat es csak sirtam es imadkoztunk (magunkban, de mindketten...) Kertem a Joistent, hogy kuldjon erte baratsagos arcu szep Angyalokat, hogy ne ijedjen meg es batran menjen veluk! Gondolatban mondtam neki, hogy nagyon szep helyre fog menni nemsokara es ott talakozik a ragyogo fenyben, az alagut tuloldalan a testverkeievel es ujra egyutt jatszhatnak vidaman! Musti, meg a kis vak cica, meg a legelso cicank, akit az udvarban temettunk el, mind-mind ott varnak ra es nagyon fogjak szeretni, ahogy mi is szerettuk! Aztan 6-kor, pont amikor sokat szokott a kozeli templom harangozni, elaludt orokre... Nem volt tobb levego vetel, nem volt tobb nyuszites... :o( Abban a pillanatban, mielott meg csend lett volna en nyomatekosan kertem a konnyeimmel kuszkodve, hogy "Angyalok! Gyertek erte MOST!!!" ...Es meghallgattak keresemet... A gyertya, az ejszaka 3. mecsese pedig nem sokkal utana kialudt... :o(

Rudival felkeltunk, hoztam egy - ujabb - ciposdobozt es szepen beletettuk a piciket a kis koporsoba... :o(

...Masnap reggel (kedden) itt munkaszuneti nap volt, Haromkiralyok unnepe, amikor bontodnak le a Karacsonyfak, ugyhogy reggel en is nekialltam bontani, Rudi is segitett, kitakaritottunk egyszer a fa utan, aztan egesz nap meg sem alltunk, mert mindent fertotleniteni akartunk a lakasban... Poszivozas, neomagnolos-eukaliptuszos felmosas, legalabb 4 mosas 95 fokon elomosassal, agynemucsere, teregetes, aztan elmentunk egy asoval a kozeli fenyves erdo szelere, es ott helyeztuk orok nyugalomra a kis dragankat...

Nem akartam irni errol, tulsagosan faj, de valahogy most megis kicsit jobb...

Viszont: a megmaradt 2 testverkeje kozul az egyiknek hasonlo tunetei lettek, nem eszik, nem iszik, etetni kell, ugyhogy tegnap ot is es az anyjukat is elvittuk az allatorvoshoz... A kicsit ott is hagytuk, majd ha szombaton regel ujra megyunk, meglatjuk mi ujsag vele... Remelem meg tudjak gyogyitani, bar tegnap azt mondta a doktorno, hogy sajnos nincs laza... Jobb lenne, ha lazas lenne, az akkor nagyobb eselyt jelentene arra, hogy felepul... :o( Hat, o is a Joisten kezeben van... Legyen meg az O akarata...

Az anyamacskat pedig sterilizaltatni vittuk... Egyszeruen nem szeretnenk mar tobb szenvedest, nem birjuk elviselni, amikor ezekkel az artatlan kis cicakkal tortenik valami es eleg volt a betegsegekbol, gondokbol veluk... Inkabb ne legyen tobbe egy kiscica sem a mi macskanktol!

Szegenykem, tegnap egesz nap be volt zarva a szobaba es nem evett semmit... Mivel a mutet delutan 5-kor volt es ehgyomorra kellett menni, hogy az altatas utan ne hanyjon vissza kajat... :o( Fel 6-korul kezdtek muteni, mi addig elmentunk bevasarolni es a mutet utan meg kellett hanynunk idot, hogy megfigyeles alatt tartsak es lassak, hogy alszik... Este 8-korul aztan erte mentunk, kifizettuk es remenykedtunk, hogy egesz ejjel aludni fog, ahogy a doktorno mondta, de - biztos az autozas miatt - ahogy otthon befutottunk es letettuk a kosarkat a szobaban, mar ebredezett es probalt szegeny felkelni, de folyton vissza-visszaesett... Hatott meg az anesztezia... Ahogy ma reggel is... Bar nyugodt volt egesz ejjel, nem nyavogott semmit, talan meg tul gyenge, de ma reggel mar stabilabban jarkal es nyaldossa a sebet es megevett 100 g macskakajat, most meg ugy alszik, mint a bunda! :o)

...Vettem tegnap 2 db 300 helyes fotoalbumot, ami - vegre! - olyan, amilyet mindig szerettem volna: kepberagasztasos!!! Nem az a betolos, hanem ragasztgatni kell es nagyon klassz! Egyszer, ha majd nem rohan el minden napom igy, mint ezek az ev elejiek, akkor nekiallok es szepen osszerendezem eletemnek a Rudi elotti reszet idezo emlekeit idorendni sorrendben, hogy majd a gyerekeimnek mutogathassam, hogy: "anyu dolgozott gyerektaborban is, es jart ebben az orszagban is meg abban is, nyaralt a Fekete-tengeren is meg az Adrian is, amikor meg nem is sejtette, hogy egy nap itt fog kikotni...".

Most bucsuzom... Nemsokara ujra jelentkezem, remelem jo hirekkel...