Bizonyitek? Megerosites? Vagy csak "siman" ajandek?

...Komoly lelkiismeretfurdalast erzek, hogy nem irok surubben, ugyanakkor buszke vagyok ra, hogy kevesebb idot vagyok kepes a gep elott tolteni es tobbet olvasok! (Sokkal tobbet! :o)) Ma viszont mar ugy erzem ideje nehany szoban eletjelet adni, ha mar ez a blogunk cime es leirni egy-ket gondolatot, ami ujabban foglalkoztat...

Kikapcsoltuk a televiziot!!! :o) Na nem azert, mert ne lenne mit nezni rajta, hiszen itt ez a hiper-szuper Max TV, a hazi videotekaval stb., de egy igen komoly (spontan jott, nem tervezett...) lelki beszelgetesunk kovetkezteben Rudi (is) ugy dontott, hogy koszoni szepen: nem ker tobb aggressziot, feszultseget, oldoklest es Hiradot o sem! :o) Ugyhogy jo par napja nem TV-ztunk, mar-mar el is felejtettem volna, hogy itt van a szobaban, ha nem kellene idonkent letorolni rola a port... :o) TV helyett olvasunk! Rudi azt a konyvet, amit egyszer nagyon regen - amikor korhazban volt sokat, es kijart neha egy kozeli templomba imadkozni, ahol egy apacaval sokat beszelgetett - kapott ettol az apacatol (legalabbis o igy gondolja), amig aludt... Ugyanis egyszer amikor felebredt almabol delutan, a korhazi agya melletti kisszekrenyen talalta ezt a konyvecsket (egyebkent Szuz Anyarol es a Rozsafuzer imadkozasarol szol...) meg egy szep rozsafuzert es szerinte az apaca latogatta meg es hagyta az asztalan, amig aludt, de azota se talalkozott vele tobbet, hogy megkoszonje... Mivel akkor nem volt olyan allapotban, hogy figyelni tudjon az olvasmanyra, hat eltette, mig en egyik nap a kezebe nem nyomtam, hogy ezt olvasd el! :o) Azota olvassa... S amig en mar keresem neki a kovetkezo konyvet, mert latom, hogy mar nem sok van vissza, o leintett, azzal, hogy: "Nyugi! Ha ezt kiolvasom, meg szeretnem emesztgetni, lapozgatni, jol megerteni es megtanulni, mert ez az ALAP!" Ugyhogy mar nem nyomulok, hanem hagyom "alapozni"... :o)

En most Eknath Easwaran-tol olvasom epp a Meditacio cimu konyvet, amit eloszor angolul olvastam 99-ben, aztan megvettem magyarul es most olvasom magyarul talan masodszor vagy harmadszor, de mindig talalok benne valami ujat, amit meg kell jegyeznem, ala kell huznom... Ugyhogy aktivan elkezdtunk foglalkozni spiritualis fejlodesunk - egyelore - elmeleti oldalaval, bar a gyakorlatba is naprol-napra tobb dolgot ultetunk at es igyekszunk tudatosan elni mindennapjainkat, szembenezni a kihivasokkal (amik tulajdonkeppen lehetosegeknek is nevezhetok inkabb, mintsem akadalyoknak...) :o) Igaz, semmilyen celt nem lehet elerni komoly erofeszitesek nelkul, igy ehhez is ido kell es sok-sok turelem, nem szabad tul szigorunak lennunk onmagunkhoz es nem hagyhatjuk, hogy napokig mardosson a lelkiismeret, amiert elvesztettuk higgadtsagunkat (pl. en...) es a qrva macskat miutan otodszorre beszaladt es elbujt, es nekem hatodszorra is ki kellett hajitanom, ugy megraztam es akkora sallert adtam neki, hogy elszedult! Szoval megesik az ilyen is, de az a fontos, hogy egybol eszrevettem es tudtam, hogy ezt nem igy kellett volna, hanem nyugodtan, higgadtan, maskepp, turelemmel, sokkal "spiritualisabb" hozzaallassal, es ez mar fel siker! Hiszen minden valtoztatas ott kezdodik, hogy az ember felismeri mi az, ami nem jo, min kell javitani... Ugyhogy javitunk naprol-napra... Spiritualis fejlodesunk folyamatban van... :o)

Ujitas meg, hogy bevezettuk (ujra) a mantrat... "Uresjaratainkban", amikor gepies tevekenysegeket uzunk (valljuk be: ezt a szokincset is a sok olvasasnak koszonhetem... :o)) mint pl. fogmosas kozben, mosogataskor, takaritaskor a fejunkben levo gondolatok nem a mult- es a jovo esemenyei kozt cikaznak, hanem megtoltjuk elmenket a mantra gyogyito es segito rezgesevel, mert ez a legkonnyebb, idot kulon nem igenyel, koncentraciot nem igenyel, se valami specialis elokeszuletet, hanem barmikor alkalmazhatjuk es hat! Egyre melyebbre es melyebbre hatol tudatunkba es ha kitartoan gyakoroljuk, kepes lesz atszelni elmenk haborgo tengeren (mert ugye a csapongo gondolatok igenis hasonlitanak a hullamzo tengerhez!) es segit a belso beke es a harmonia elereseben... Ugyhogy mantrazok sokat, foleg este imadkozas utan, olyankor szeretek "belealudni" a mantramba es sokkal fittebben kelek reggel! Lehet, hogy nem csak a mantranak koszonhetem, hanem az orangyalaimnak is, akiket minden este arra kerek, hogy ebresszenek fel reggel, nehogy elaludjak es ok hallgatnak is ram, mert ujabban mar az ora csorgese elott 10-15 perccel egyszeruen csak kinyitom a szemem es felebredek! :o) (Ezen a heten mar reggel 6-kor kelek, de februartol tervezem az 5 orai kelest!)

Most pedig roviden nehany elonye a korankelesnek:

-Higgadtan indul a nap es lassabban vegezhetem azokat a dolgokat, amikkel egyebkent lehet inkabb kapkodni szoktam... Most nem, most lassitok (tudatosan) es nem foglalkozom egyszerre egynel tobb dologgal... (Pl. nem olvasok teazas kozben es nem TV-zek eves kozben, sot: nem is radiozok!) Reggel iszok egy meleg gyogynovenyteat (citromfu, kamilla, harsfa... Amihez eppen kedvem van, de valtozatosan, mindig mast...), levelet irok a barataimnak (kezzel foleg...), olvasok, tervezem, hogy meditalni is elkezdek a kora reggeli orakban, de most persze joggal szolhatna meg a "mesterem", hogy "nem tervezni kell, hanem azonnal el kell kezdeni!!!" A meditaciot ugyanis nem szabad halogatni es ha mar elkezdi az ember, nem jo feladni a kezdeti lelkesedes lankulasa utan, hanem kitartoan kell tovabb csinalni es ezzel egyben edzuk is az akaratunkat (mondjuk a korankelessel is...) Ennek ellenere en meg kicsit "halasztom", mert szeretnem jol atragni, megnezni, megtanulni hogyan kell, milyen korulmenyek kozott, milyen homersekletu helyen stb. stb., ugyhogy ha egyszer nekiallok, akkor mar jol akarom egybol csinalni...

Setalok is!!! :o) Hat ez meg aztan foleg nagyon feldob!!! Mindig csak terveztem, vagy max. ketszer voltam es aztan a "kisordog" sugta a fulembe, hogy "Ne menj! Maradj itthon es internetezzel!!!" :o), ugyhogy feladtam, de most kitarto vagyok es lelkesen indulok neki minden aldott nap!!! :o) Altalaban a kozeli dombra maszok, ahonnan belatni a tengert es a kornyezo szigeteket egesz a horizontig, de van, amikor lefele visz az utam, a part fele, akkor meg megint mas, kulonleges a latvany es az elmeny... Egy viszont mindig azonos: a boldogsag erzese!!! Egyik nap, amikor a "nagy gondolkodo" (az agyam...) azt tervezte, hogy csak "a dombra fel es le es haza" a terv, hazafele uton valahogy megis lefordultam a kozeli obol fele vezeto egyik utcan, magam sem tudom miert, de vegul a parton kotottem ki, ahol 5 perces kis seta utan a viz szelen egyszer csak egy nagyon szep, nagy kagylot talaltam! :o) El is mosolyodtam egybol, amikor nyultam le erte, mert azonnal egyetlen gondolat jutott eszembe: "Nincsenek veletlenek!" :o) Talan a Joisten iranyitotta lepteimet - akaratom-, illetve elsodleges tervem ellenere - a part fele, hogy megtalaljam ezt a szep kagylot, amilyet ritkan latni, de most, hogy napokig esett az eso ejjelente es eros szel is volt, a szel kihordott a partra sok kagylot es hinart... Talan ez egy ajandek a Joistentol, egy jel arra vonatkozoan, hogy elegedettek velunk "ott fenn" es jo uton haladunk... :o) Ki tudja miert talaltam, talan egy laikus hetkoznapi fejjel gondolkozo ember nem talalna benne semmi kulonlegeset, nekem megis az! En megis ugy erzem: ajandekot kaptam! :o)