Wednesday 15 April 2009

Anyutlanul...



Tegnap este kivittuk anyut a buszra, ma reggelre haza is ert... Az utazas kenyelmes volt es jo. Ennek nagyon orulunk! :o) Reggel anyu mar hivott is telefonon, mielott lepihent aludni, hogy jelezze: szerencsesen hazaert es minden rendben volt...
...En meg elegge nyomi vagyok ma... Nem csak azert, mert mar 2. napja van valami bajom, es olyan gyenge vagyok, mint a harmat (faj a hasam, hanyingerem van es faj az osszes izmom, csontom...), de azert is, mert raeszmeltem reggel hirtelen, hogy az anyu mar nincs itt... :o(
Lementem az also apartmanba, ahol o lakott, lehuztam az agynemujet, osszeszedtem a torolkozoket es busultam egy sort magamban... :o( No de elmulik, ugyebar... Csak le kell jol foglalnom magam valamivel, hogy ne legyen idom szomorkodni es akkor minden rendben lesz...
Teendom pedig van boven, mert amig anyu itt volt, alig csinaltam valamit, ugyhogy a lakasra rafer egy alapos takaritas es mosni valo is akad... Az ido ma szep, napos es szeles is egyben, ugyhogy szepen szaradnak a ruhak... Lehet vasalni is egybol! :o)
Husvet hetfon itthon voltunk, pihentunk, beszelgettunk, anyossal kaveztunk, delutan meg anyuval elmentunk egy setara, ami alatt szedtem nehany spargat, mert meg mindig van!!! :o) Anyu is probalkozott, de nem nagyon talalt... Minden vagya az volt, hogy "csak egyet hadd talaljak en is magamtol!" :o)))
Az ido hetfon kicsit visszahult, reggel csoporgott az eso is es a delutani setankbol is hazazavart egy kis eso... :o) El persze nem olvadtunk, hisz akarmilyen "edesek" is vagyunk, nem vagyunk cukorbol! :o)))
Rudi meg az apukaja kivettek apos csonakjat es az eves renovalast vegzik epp rajta delutanonkent... Az aljat le kellett mosni, csiszolni, aztan ujrafesteni, a tetejere meg visszakerul a napellenzo, de iden mar sokkal profibban fog kinezni, mert apos vett igazi ponyvat, amit majd egy bacsi (aki vitrolakat is varr!) meretre fog neki megvarrni... Nagyon kivancsi vagyok milyen lesz! Ha ennek vege es ujra vizre kerul a csonak, akkor a Rudi raer majd a konyhaval foglalkozni tovabb, hogy haladjunk es majd legyen mar mit fenykepeznem es megmutatni, hogy allunk vele...
Egyelore bucsuzom, meg ki sem pakoltam mindent amit Magyarorszagrol hoztunk, csak ugy bedobtuk az egyik "raktarszobaba", hogy ne legyen utban, ugyhogy van meg mit szortirozni...
Szep napokat es sok oromet kivanok mindenkinek!
(Dobok meg par kepet a Husvet hetfoi borult idos setabol... Elegge szurkek, de ez van... Itt sem mindig sut a nap...) :o)

1 comment:

Age said...

Drága Móni, ne szomorkodj. Látod hogy felnől az ember sok sok mindent kap az élettől, de van amit elveszít, ez lehet egy anya közelsége. Sajnos én nem vagyok jó kapcsolatban az anyukámmal, nem érzem azt amit most te érezhetsz. De régen én is éreztem hogy hiányzik de ő nem foglalkozott velem, én meg szép lassan megszoktam hogy nincs...